Az ember jogalanyiságának, életéhez és méltóságához való joga a kortárs katolikus természetjogi alapú jogfilozófiai megközelítésben

Abstract

Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata megfogalmazása időszakában nem tűnt lehetségesnek, de szükségesnek sem azon emberi személy filozófiai antropológiai meghatározása, akinek jogait a dokumentum kinyilvánította. Manapság azonban ez elkerülhetetlen, mert sem az emberi jogalanyiság, sem a legalapvetőbb valódi emberi jogok nem jelenthetők ki, nem alapozhatók meg és nem is védhetők anélkül. Manapság ugyanis e jogokat sokszor, az uralkodó libertariánus és értékrelativista szellemi közegben, éppen a fogalmi megalapozás hiányában maga az ember ellen, annak jogalanyiságához, élethez és méltóságához való joga ellen fordítják. A katolikus természetjogi hagyomány nagy segítséget nyújtott mindig is e megalapozásban, miközben már újabb és újabb bioetikai helyzetekben kell védeni az emberi személyt legalapvetőbb jogain keresztül. At the drafting time of the Universal Declaration of Human Rights, it seemed neither possible, nor necessary to establish a philosophical anthropological definition of the human person whose rights were proclaimed by the Declaration. Nowadays, this is, however, inevitable because neither human legal personality, nor the most fundamental and real human rights could be proclaimed, established, or enforced without it. For nowadays, when the intellectual milieu is governed by prevalent libertarian and value relativist ideas, these rights are, mostly due to the lack of their conceptual basis, often turned against the person himself, his right to legal personality, life and human dignity. The Catholic natural law tradition has, on the other hand, always proved to be an effective aid in this process, when, through his rights, the human person is to be protected in ever new bioethical situations.