Ancilla Politicae Ecclesiasticae? Felekezeti és egyházpolitikai szempontok a neosztoicizmus magyarországi recepciótörténetében – Laskai János Lipsius-fordításáról

Abstract

In my study I would like to present the theological implications of Justus Lipsius’ neo-Stoicism in Hungary through the example of János Laskai (1605 – ?), the first Hungarian translator of Lipsius. Laskai can be considered a bright spot in the history of the reception of neo-Stoicism in Hungary not only because of his translation of two of Lipsius’ early major works (De Constantia, Politica sive Civilis Doctrina), written in a Calvinist intellectual environment, but also because he was the only Hungarian receptionist of Lipsius to attempt to summarize the master’s philosophy himself in his preface to the translations. This brief writing of his, as well as certain phrases in his translation (fatum: divine order , res gestae: things that already happened, etc.), testify to the fact that the author-translator was primarily guided by Calvinist apologetic and ecclesiological considerations in his work. What makes Laskai special among the other Lipsius-receptors of the time in Hungary is his aforementioned invocation of the conceptual apparatus of Calvinist theology: the latter testifies that Laskai – unlike his contemporaries – also turned with interest to Lipsius’ metaphysical reasoning and correctly as- sessed its rational theological consequences. In this paper, I will analyse certain 143A N C I L L A P O L I T I C A E E C C L E S I A S T I C A E ? idioms of Laskai’s translation, concluding that the translator was aware of all the theological commitments that Lipsius tried to conceal in his text.

Tanulmányomban a Justus Lipsius-féle neosztoicizmus teológiai implikációinak egy magyarországi megjelenését kívánom bemutatni Lipsius első magyar fordítójának, Laskai Jánosnak (1605– ?) a példáján keresztül. Laskai ugyanis nemcsak Lipsius két korai, kálvinista szellemi környezetben született főművének (De Constantia, Politica sive Civilis Doctrina) átültetése miatt tekinthető üde színfoltnak a neosztoicizmus magyarországi recepciótörténetében, hanem amiatt is, hogy a fordításokhoz írt előszavában az itthoni Lipsius-receptorok közül egyedüliként tett kísérletet a mester filozófiájának saját kezű összefoglalására. Ez a rövid írása pedig, ahogy fordításának bizonyos fordulatai is (fatum: Isteni-rendelés , res gestae: eleve meg-történt dolgok stb.) arról tanúskodnak, hogy a szerző-fordítót mindenekelőtt kálvinista apologetikai és egyházpolitikai megfontolások vezérelték munkája során. Ami Laskait különlegessé teszi a többi Lipsius-receptor között a korabeli Magyarországon, az a kálvinista teológia fogalomkészletének előbb említett invokálása: az utóbbi ugyanis arról tanúskodik, hogy Laskai – kortársaival ellentétben – érdeklődéssel fordult Lipsius metafizikai okfejtéseihez is, és helyesen mérte fel azok racionális teológiai következményeit. A dolgozat során Laskai fordításának bizonyos fordulatait elemzem, ami révén arra a következtetésre jutok, hogy a fordító tudatában volt mindazoknak a teológiai elköteleződéseknek, amelyeket Lipsius titkolni próbált szövegében.