A gépesített hadviselés kérdésének szovjet megközelítése a két világháború között (I. rész)

Abstract

Triandafillov tábornok A korszerű hadseregek hadműveleteinek jellege című munkájában már megjelent a nagymélységű hadművelet kategóriája. A támadó hadműveletek mélységi kiterjedése kapcsán rámutatott arra, hogy ez alapvetően a védelem mélységi tagoltságától függ, amely gépesített hadseregek esetében 80-100 km is lehet. Tuhacsevszkij tábornok A háború új kérdései című művében tovább finomította Triandafillov gépesített hadviselésre vonatkozó elképzeléseit. Meglátása szerint az arcvonalak szélesebbé válásának következtében a döntő ütközet megvívásához szükséges, a szárnyakon végrehajtott manőverek teljesítésére nem marad hely, emiatt a küzdelem frontális jellegűvé alakult át már az I. világháborúban is. A tábornok szerint a megkerülő hadműveletek a légierő és a harckocsik bevetésével határozottabbá válnak majd, a meglepetésszerű alkalmazás pedig tovább fokozza az új típusú harci eszközök hatékonyságát.

General Triandafillov created the category of deep operations in his work called ‘The nature of the modern armies’ operations’. Regarding to the depth of attack operations, he pointed out that this depends on the deepness of the defence lines, and that the defence in the depth can be 80-100 kilometers long in case of mechanised armies. Tukhachevsky developed further the imaginations of Triandafillov relating to the mechanised warfare in his work entitled ‘The new questions of the war’. He assumed that, as a consequence of the widening of the front lines, there will not remain enough area on the wings to perform any maneuvers needed for the decisive battle, so the combat actions became frontal already in the World War I. He assumed that the outflanking maneuvers will become more effective by applying air forces and tanks, and the surprise will increase further the effectiveness of the new war machines.