A gépesített hadviselés kérdésének szovjet megközelítése a két világháború között (I. rész)
Absztrakt :
Triandafillov tábornok A korszerű hadseregek hadműveleteinek jellege című munkájában
már megjelent a nagymélységű hadművelet kategóriája. A támadó hadműveletek
mélységi kiterjedése kapcsán rámutatott arra, hogy ez alapvetően a védelem mélységi
tagoltságától függ, amely gépesített hadseregek esetében 80-100 km is lehet.
Tuhacsevszkij tábornok A háború új kérdései című művében tovább finomította
Triandafillov gépesített hadviselésre vonatkozó elképzeléseit. Meglátása szerint az arcvonalak
szélesebbé válásának következtében a döntő ütközet megvívásához szükséges,
a szárnyakon végrehajtott manőverek teljesítésére nem marad hely, emiatt a küzdelem
frontális jellegűvé alakult át már az I. világháborúban is. A tábornok szerint a megkerülő
hadműveletek a légierő és a harckocsik bevetésével határozottabbá válnak
majd, a meglepetésszerű alkalmazás pedig tovább fokozza az új típusú harci eszközök
hatékonyságát.
General Triandafillov created the category of deep operations in his work called ‘The
nature of the modern armies’ operations’. Regarding to the depth of attack operations,
he pointed out that this depends on the deepness of the defence lines, and that the
defence in the depth can be 80-100 kilometers long in case of mechanised armies.
Tukhachevsky developed further the imaginations of Triandafillov relating to the mechanised
warfare in his work entitled ‘The new questions of the war’. He assumed that,
as a consequence of the widening of the front lines, there will not remain enough area
on the wings to perform any maneuvers needed for the decisive battle, so the combat
actions became frontal already in the World War I. He assumed that the outflanking
maneuvers will become more effective by applying air forces and tanks, and the surprise
will increase further the effectiveness of the new war machines.