Közép-Európa magyar szemmel

Abstract

1986-ban jelent meg Emil Brix és Erhard Busek könyve, a Projekt Mitteleuropa (A Közép-Európa-projekt). A könyv akkor a változó politikai körülmények, az úgynevezett olvadás szülötte volt. A két osztrák szerző akkor nem csekély, de megalapozott optimizmussal tárgyalta Közép-Európa helyzetét. Gorbacsov politikája, a hidegháború megszűnése, az átalakulás ígérete Közép-Európa számára is megnyitni látszott a normális létezés útját. Az átalakulás néhány év múlva valóban megtörtént, a demokratizálódás folyamatai 1990-re visszafordíthatatlanok lettek. Ezután a térség államai fokozatosan beilleszkedtek az úgynevezett euroatlanti struktúrákba, a következő 15 évben tagjai lettek az Európa Tanácsnak, a NATO-nak, majd az Európai Uniónak. Mondhatnánk, hogy Közép-Európa 2005-re „révbe ért”. De valóban révbe ért-e? A két szerző, Emil Brix nyugalmazott diplomata, történész, a bécsi Diplomataakadémia igazgatója, valamint Erhard Busek volt osztrák alkancellár, egyebek mellett a Duna Régió és Közép-Európa Intézet igazgatója harminc év elteltével ismét úgy találta, hogy számba kell venni mindazokat a kérdéseket, amelyek Közép-Európával kapcsolatban a politikai párbeszéd napirendjén vannak. Könyvük Mitteleuropa revisited: Warum Europas Zukunft in Mitteleuropa entschieden wird címmel 2018-ban jelent meg németül, melyet Közép-Európa újragondolása. Miért Közép-Európában dől el Európa jövője? címmel adott ki magyarul a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete 2019-ben. A szerzők egy prológusban, tíz fejezetben és egy epilógusban tekintik át mindazokat a kérdéseket, amelyeket fontosaknak, érdekeseknek, megvitatandóknak tartanak – a hidegháború végétől az integráció „rögös útján” át a határok kérdéséig, a nagy szomszédok nyomasztó árnyékától a nacionalizmusokon át a vallások szerepéig és a migrációig. Teszik mindezt elkötelezett közép-európaiakként, osztrák szemszögből, liberális eszmei alapon. A könyv – és alcíme különösen – továbbgondolásra készteti a magyar olvasót. Számos eszmefuttatása, megállapítása és értékelése helyeslést és egyetértést vált ki bennünk, de nem kevés azoknak a gondolatoknak a száma sem, amelyekkel vitatkozunk. A könyv egyik fontos érdeme, hogy párbeszédre, vitára serkent. E hívásnak engedve írtuk meg e könyvet – mintegy válaszként a két osztrák szerző művére. Tettük ezt közép-európaiakként, magyar szemszögből, nemzeti demokrata alapon. Köztudott, hogy a világról a képet mindenki saját személyes tapasztalatai alapján rajzolja meg, a bőréből senki sem bújhat ki, és „sehol” állni nem lehet, mégis igyekeztünk a tőlünk telhető mértékig „objektívan”, türelmesen és beleérzéssel foglalkozni azokkal a gondolatokkal is, amelyekkel nem értünk egyet, vagy amelyekről – tapasztalatunk és ismereteink alapján – mást gondolunk, mást hiszünk. Könyvünk szerkezete nem tükre a két osztrák szerző mű- vének. Közép-Európát elemezve mi a hangsúlyokat máshová helyezzük. Más a véleményünk a nemzeti és a nemzeti kisebbségi kérdésről, a migrációról, vitánk lehet a demokrácia értelmezéséről. Számos kérdésben viszont szinte csak hangsúlybeli véleménykülönbség mutatkozik közöttünk. Nyugat-Európa és Közép-Európa szellemi, politikai, gazdasági, biztonsági kapcsolata, az igazi integrálódás kérdése valóban meghatározó fontosságú lesz az eljövendő évek Európájában. Mert Európa – ismételt – kettészakadásának veszélye nem hagymázos vízió csupán, hanem fel-felrémlő jövőkép. Az Egyesült Királyság kiválása veszélyes üzenetet hordoz. Eddigi optimista Európa-képünkkel ellentétben, mely szerint az Unió bár sok nehézség és probléma közepette, de folyamatosan erősödik, azt jelzi, hogy a társulásból ki is lehet lépni, az Uniót meg is lehet gyengíteni, és Nyugat-Európában új politikai és gazdasági ellenpontot is lehet képezni. Ennek stratégiai és geopolitikai következményei ma még beláthatatlanok. A Brix–Busek-könyv alcíme – Miért Közép-Európában dől el Európa sorsajövője? – óvatos megközelítésre késztet. Valóban Közép-Európában dől el Európa sorsa? Mit jelent az, hogy „itt dől el”? A legfontosabb kérdés pedig az, hogy mi, közép-európaiak döntjük el, vagy valahol Nyugat-Európában igyekeznek dönteni – mint a történelemben már annyiszor – ismét nélkülünk rólunk. Vagy másképpen feltéve a kérdést: Közép-Európának identitása lényeges elemeit feladva kell-e Nyugat-Európához illeszkednie, hogy „jó irányba” dőljön el Európa sorsa, vagy a két nagytérség mélyebb integrációja következik el, amikor Európa két egyenrangú, nyugati és középső részéből létrejön a valóságosan, mélyen integrálódott Európa?