Közép-Európa magyar szemmel
Absztrakt :
1986-ban jelent meg Emil Brix és Erhard Busek könyve, a Projekt Mitteleuropa
(A Közép-Európa-projekt). A könyv akkor a változó politikai
körülmények, az úgynevezett olvadás szülötte volt. A két osztrák szerző
akkor nem csekély, de megalapozott optimizmussal tárgyalta Közép-Európa
helyzetét. Gorbacsov politikája, a hidegháború megszűnése, az átalakulás
ígérete Közép-Európa számára is megnyitni látszott a normális
létezés útját. Az átalakulás néhány év múlva valóban megtörtént, a demokratizálódás
folyamatai 1990-re visszafordíthatatlanok lettek. Ezután
a térség államai fokozatosan beilleszkedtek az úgynevezett euroatlanti
struktúrákba, a következő 15 évben tagjai lettek az Európa Tanácsnak, a
NATO-nak, majd az Európai Uniónak. Mondhatnánk, hogy Közép-Európa
2005-re „révbe ért”.
De valóban révbe ért-e?
A két szerző, Emil Brix nyugalmazott diplomata, történész, a bécsi
Diplomataakadémia igazgatója, valamint Erhard Busek volt osztrák alkancellár,
egyebek mellett a Duna Régió és Közép-Európa Intézet igazgatója
harminc év elteltével ismét úgy találta, hogy számba kell venni mindazokat
a kérdéseket, amelyek Közép-Európával kapcsolatban a politikai
párbeszéd napirendjén vannak. Könyvük Mitteleuropa revisited: Warum
Europas Zukunft in Mitteleuropa entschieden wird címmel 2018-ban jelent
meg németül, melyet Közép-Európa újragondolása. Miért Közép-Európában
dől el Európa jövője? címmel adott ki magyarul a kőszegi Felsőbbfokú
Tanulmányok Intézete 2019-ben.
A szerzők egy prológusban, tíz fejezetben és egy epilógusban tekintik
át mindazokat a kérdéseket, amelyeket fontosaknak, érdekeseknek,
megvitatandóknak tartanak – a hidegháború végétől az integráció „rögös
útján” át a határok kérdéséig, a nagy szomszédok nyomasztó árnyékától a
nacionalizmusokon át a vallások szerepéig és a migrációig. Teszik mindezt
elkötelezett közép-európaiakként, osztrák szemszögből, liberális eszmei
alapon.
A könyv – és alcíme különösen – továbbgondolásra készteti a magyar
olvasót. Számos eszmefuttatása, megállapítása és értékelése helyeslést és
egyetértést vált ki bennünk, de nem kevés azoknak a gondolatoknak a
száma sem, amelyekkel vitatkozunk. A könyv egyik fontos érdeme, hogy
párbeszédre, vitára serkent.
E hívásnak engedve írtuk meg e könyvet – mintegy válaszként a két
osztrák szerző művére. Tettük ezt közép-európaiakként, magyar szemszögből,
nemzeti demokrata alapon. Köztudott, hogy a világról a képet
mindenki saját személyes tapasztalatai alapján rajzolja meg, a bőréből
senki sem bújhat ki, és „sehol” állni nem lehet, mégis igyekeztünk a
tőlünk telhető mértékig „objektívan”, türelmesen és beleérzéssel foglalkozni
azokkal a gondolatokkal is, amelyekkel nem értünk egyet, vagy
amelyekről – tapasztalatunk és ismereteink alapján – mást gondolunk,
mást hiszünk. Könyvünk szerkezete nem tükre a két osztrák szerző mű-
vének. Közép-Európát elemezve mi a hangsúlyokat máshová helyezzük.
Más a véleményünk a nemzeti és a nemzeti kisebbségi kérdésről, a migrációról,
vitánk lehet a demokrácia értelmezéséről. Számos kérdésben
viszont szinte csak hangsúlybeli véleménykülönbség mutatkozik közöttünk.
Nyugat-Európa és Közép-Európa szellemi, politikai, gazdasági,
biztonsági kapcsolata, az igazi integrálódás kérdése valóban meghatározó
fontosságú lesz az eljövendő évek Európájában. Mert Európa – ismételt
– kettészakadásának veszélye nem hagymázos vízió csupán, hanem
fel-felrémlő jövőkép. Az Egyesült Királyság kiválása veszélyes üzenetet
hordoz. Eddigi optimista Európa-képünkkel ellentétben, mely szerint az
Unió bár sok nehézség és probléma közepette, de folyamatosan erősödik,
azt jelzi, hogy a társulásból ki is lehet lépni, az Uniót meg is lehet
gyengíteni, és Nyugat-Európában új politikai és gazdasági ellenpontot is
lehet képezni. Ennek stratégiai és geopolitikai következményei ma még
beláthatatlanok.
A Brix–Busek-könyv alcíme – Miért Közép-Európában dől el Európa
sorsajövője? – óvatos megközelítésre késztet. Valóban Közép-Európában
dől el Európa sorsa? Mit jelent az, hogy „itt dől el”? A legfontosabb kérdés
pedig az, hogy mi, közép-európaiak döntjük el, vagy valahol Nyugat-Európában
igyekeznek dönteni – mint a történelemben már annyiszor – ismét
nélkülünk rólunk.
Vagy másképpen feltéve a kérdést: Közép-Európának identitása lényeges
elemeit feladva kell-e Nyugat-Európához illeszkednie, hogy „jó
irányba” dőljön el Európa sorsa, vagy a két nagytérség mélyebb integrációja
következik el, amikor Európa két egyenrangú, nyugati és középső
részéből létrejön a valóságosan, mélyen integrálódott Európa?