Az Amerikai Egyesült Államok Dél-Ázsia-stratégiájának elvi alapjai és gyakorlati ellentmondásai

Abstract

Dél-Ázsia felértékelődése az Amerikai Egyesült Államok stratégiai törekvéseinek szemszögéből fokozatos, de megfékezhetetlen folyamat volt az elmúlt 18 esztendő során. A 2001-es terrortámadások után Washington szorosabbra fűzte együttműködését Pakisztánnal és Indiával is. Manapság az ázsiai–csendes-óceáni térség stratégiai környezetének radikális átalakulása új ösztönzést ad e kapcsolatoknak. A politikai deklarációk és katonai kampányok ellenére azonban az afganisztáni konfliktus az Egyesült Államok leghosszabb háborújává vált, és a terrorizmus fenyegetése továbbra is az egyik alapvető biztonsági probléma a tágabb térségben. Ez a jelenség ihlette az amerikai kormány új Dél-Ázsia-stratégiáját, amelyet Donald Trump elnök 2017. augusztus 21-én hirdetett meg. A következő cikk áttekintést nyújt e stratégia jellemzőiről, különös tekintettel a Trump-adminisztráció koncepcióira és gyakorlatára. The appreciation of South Asia from the perspective of the United States’ strategic endeavours was a gradual, but unstoppable process in the last 18 years. After the 2001 terrorist attacks, Washington tightened its cooperation with Pakistan and India. Nowadays, the radical transformation of the strategic environment of the Asia-Pacific Region gives new impetus to this relationship. Despite the political declarations and military campaigns, however, the Afghanistan conflict has become the longest war of the USA, and the threat of terrorism is still one of the basic security problems in the wider region. This phenomenon inspired the new South Asia Strategy of the American Government, announced by President Donald Trump in August 21, 2017. The following paper offers an overview of the features of this strategy, especially the concepts and practices of the Trump Administration.