Részvétel és demokrácia – Az athéni és a kortárs demokrácia kapcsolata és különbségei

Abstract

A demokrácia fogalma és eszméje létezett már a kortárs demokráciát megelőzően is, de fontos belátásokkal szolgálhat a kortárs politikaelméleti gondolkodás számára is. A klasszikus demokráciatapasztalat megfelelő elméletalkotási kiindulópont lehet egy olyan időszakban, amikor egyre több szó esik a demokrácia válságáról, és ennek során terítékre kerül a demokrácia újraértékelése, sőt elméleti újragondolása. Ebben a tanulmányban e munka előfeltételeiről, elsősorban az elméletalkotás módszertani jellegű problémáiról, valamint a klasszikus és a modern közötti viszony néhány kérdéséről lesz szó. A szöveg első, metodológiai részében a történeti alapú elméletalkotással foglalkozom, amelyet a klasszikus demokrácia legfontosabb tulajdonságai alapján szűkítek tovább: a részvétel és a hatalomhoz való közvetlen állampolgári hozzáférés elve alapján. A tanulmány második fele e klasszikus demokráciaspecifikus jellemzőket azt feltételezve igyekszik tárgyalni, hogy azok a kortárs demokrácia mélyebb megértéséhez, továbbá újraértelmezéséhez is hozzájárulhatnak. The concept and idea of democracy precedes contemporary democracy and can offer valuable theoretical insights for political theory of our time. Classical democratic experience can be an appropriate starting point for theorisation, evaluation and, eventually, reconceptualization of democracy in a time of crisis. Our main questions are about the probable theoretical relationship between classical and modern democracy. The paper discusses methodological problems and the theoretical moments of the classical/ modern relation. Thus, the first methodological part deals with the foundations of a history-based theorisation, which is specified according to its main traits and tenets: participation and direct access to political power.