A magyar közigazgatási gondolkodás kezdetei és a konzervatív gazdaságfelfogás I. rész. A kameralizmus és a korai magyar közigazgatási gondolkodás

Abstract

A tanulmány közgazdasági elmélettörténeti szempontból vizsgálja meg, hogy a 18. század vége és a 19. század közepe közötti időszakban a főáramú nyugat-európai közgazdasági iskolákkal szemben a közép-európai térségben milyen alternatív közgazdasági megközelítések fogalmazódtak meg, és ezek hogyan tükröződtek a korabeli magyar közgazdasági gondolkodásban. A 18. századi Nyugat-Európa közgazdasági gondolkodásában a felvilágosodás szellemi alapjain bontakozott ki a fiziokratizmus és a klasszikus közgazdasági iskola, egyrészt intézményesítve az akadémiai közgazdaságtudományt, másrészt felváltva a korábbi merkantilista gazdaságpolitikai megközelítéseket. Mindezzel párhuzamosan a közép-európai térségben, a német nyelvterületen már a 17. század végétől megjelenik a kameralista gazdaságpolitika, amely a 18. század első felétől az egyetemi szférában is intézményesül s egészen a 19. század közepéig uralja a régió közgazdasági felfogását. Tanulmányunk első része a 18. század végétől a reformkorig vizsgálja a hazai közgazdasági gondolkodást, bemutatva a külföldi hatások érvényesülését, a kameralista diskurzus megjelenését, illetve rámutatva arra, hogy a sajátos magyar társadalmi rendszer és gazdasági kihívások miként vezettek sajátos konzervatív közgazdasági gondolatok megjelenéséhez.

The study investigates the alternative, non-mainstream economic thoughts developed between the end of the 17th century and mid-19th century in Central Europe, and the way they were reflected in the contemporary Hungarian economic thinking. In the 18th century, Physiocratic and classical economics in the economic thinking of Western Europe had been evolved on the intellectual basis of the Enlightenment, institutionalising economics as an academic discipline on the one hand, and substituting the mercantilist approaches on the other. Parallel with these processes, in the German speaking territories of Central Europe, already from the end of the 17th century, cameralism emerged, which was institutionalised in the academic sphere and had been the main economic paradigm of the region well until the middle of the 19th century. This is the first study of a two-part series; it examines the Hungarian economic thinking from the end of 18th century until the Reform Era, presenting the effects of foreign influences, the appearance of cameralist discourse, and sheds light on how the specific Hungarian social system and economic challenges led to the conservative economic thinking.