Szerves mikroszennyezők kockázatelemzése a vízi környezetben és az ivóvízellátásban

Abstract

A kockázatértékelés és a kockázatkezelés a nukleáris és hadiiparban, a katonai és polgári légiközlekedésben, valamint az űrtechnológia területén jelent meg először, hiszen ezek olyan területek, ahol viszonylag magas baleseti kockázat áll fenn, a következmények pedig igen súlyosak és kiterjedtek lehetnek. Később a katasztrófavédelemben, a veszélyes üzemek azonosításában és kezelésében alkalmazták. Ezeken a területeken nagy szükség volt a kockázatok pontos és alapos felmérésére és rangsorolására, hiszen ezzel áttekinthetővé váltak az adott tevékenységben rejlő veszélyek és célzott lépéseket lehetett tenni azok mérséklésére, valamint beavatkozási eseménysort tervezni az esetlegesen kialakuló problémák kezelésére. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a kockázatértékelés és -kezelés jelentősen csökkenti az egyes, negatív kimenetelű események, balesetek valószínűségét, és hatékonyan mérsékli a már kialakult események hatásának mértékét és kiterjedtségét. Mindebből adódóan az elmúlt évtizedekben a kockázatértékelő stratégiák gyors terjedése, más tudományterületeken való megjelenése és alkalmazása volt tapasztalható. Az egyes tudományterületekre jellemző a módszerek specializációja, illetve egyedi gyakorlatok kidolgozása. Hasonló specializáció tapasztalható az egyes szennyező anyagok környezeti, valamint az ivóvízellátásban alkalmazott kockázatelemzésének területén is. Ebben a munkában a szerves mikroszennyezők környezetre, valamint az ivóvízbázisokra gyakorolt kockázatainak elemzési módszereit, lehetőségeit mutatom be.