Az emberi jogok területi tagoltsága és új, területi tipológiája

Abstract

A tanulmány fő állítása az, hogy az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényében (EJNT) elismert jogok terület szerint (is) tagolódnak, éspedig a) területhez nem kötött, b) területhez kötött és c) területileg vegyes jogokra. A területhez nem kötött jogok mindenkit megilletnek mindenhol, a területhez kötött jogok mindenkit megilletnek, de nem mindenhol, a területileg vegyes jogok pedig mindenkit megilletnek részint mindenhol, részint nem mindenhol. A területi tipológia ellentmondásban áll az EJNT-t alkotó fő okmányoknak azokkal a rendelkezéseivel, amelyek értelmében az okmányokban elismert valamennyi jog mindenkit megillet mindenhol, azaz területhez nem kötött jog. A tanulmány azonban feltárja az új tipológia logikai-matematikai alapját, és rávilágít, hogy ennek fényében az említett rendelkezések egy következtetés folyományai, a következtetés azonban logikailag hamis. Kimutatja továbbá, hogy az EJNT-ben elismert jogok mintegy 40%-a részben vagy egészben területhez kötött jog, s ily módon az EJNT szóban forgó rendelkezései statisztikailag sem védhetők. A tanulmány foglalkozik az EJNT-nek az emberi jogok eredetére vonatkozó kitételeivel és a jogok háromszoros egyetemességének tézisével is, amellett érvelve, hogy nincs valós ellentmondás ezek és az új tipológia között. A tanulmány végül kitér a területi tipológia jelentőségére.

The main proposition of the study is that the rights recognised in the International Bill of Human Rights (IBHR) are (also) divided territorially, namely into a) non-territorial rights (which everyone has everywhere in the world), b) territorial rights (which everyone has somewhere in the world) and c) territorially mixed rights (which everyone has partly everywhere and partly somewhere in the world). This territorial division or typology is in contradiction with those provisions of the main documents of the IBHR which imply that all human rights recognised in the said documents are non-territorial rights, that is, rights which everyone has everywhere in the world. However, the study explores the logical or mathematical basis of the new typology and highlights that in light of this basis, the provisions in question are results of a conclusion and as such are logically false. Further, the study shows that approximately 40 per cent of the rights recognised in the IBHR are either territorial or partly territorial rights and therefore, the said provisions of the IBHR are not even statistically defensible. Also, the study deals with those clauses of the IBHR which relate to the origin of human rights, as well as with the thesis of triple universality of human rights and argues that there is no real contradiction between these and the territorial typology. Finally, the study touches on the importance of the new typology.