Rubin-feladat. A Magyar Néphadsereg szárazföldi csapatainak hadrendi változásai 1987-ben

Abstract

A honvédség – 1951. 06. 01. – 1990. 03. 15. között Magyar Néphadsereg, 1990. 03. 15-től Magyar Honvédség – története és szervezetének átalakítása nagyon sok változatban került már feldolgozásra. Ezen időszakra – közel 70 év – jellemző, hogy zömében szövetségi rendszerben történtek az események, 1955. 05. 14-től 1991. 07. 01-ig a Varsói Szerződés, majd 1999. 03. 12-től a NATO szervezetében, miközben 1991. 06. 16-ig szovjet csapatok állomásoztak az ország területén közel 110.000 fővel, ebből 60.000 katonaszemély. Ezen sajátosságok sok kérdést meghatároztak és befolyásoltak a haderő vonatkozásában: alkalmazás, szervezés, felkészítés, kiképzés és technikai fejlesztések. A Magyar Néphadsereg szárazföldi haderőneme több szervezési cikluson esett át, 1957-ig hadosztály és hadtest, 1961-ig hadosztályok, 1961-től hadosztályok és hadsereg, 1987. 03. 01-től dandár, hadtest és hadsereg tagozódás volt. E szervezési mozzanatokból kiemelkedik az 1985–1986-os években előkészített és 1987. 03. 01-től megvalósított „Rubin” feladat, a raj–szakasz–század–zászlóalj–ezred–hadosztály szervezetről az ezred és hadosztály kiiktatásával a dandár–hadtest szervezetre való áttérés. Ez az átalakítás a Varsói Szerződésen belül egyedülálló volt, előkészítésében döntő szerepe volt Oláh István hadseregtábornoknak – előbb a vezérkar főnökeként, majd honvédelmi miniszterként, aki sajnos korai halála miatt nem élhette már meg az átszervezés időszakát. Ezen átszervezés egyes elemei napjainkban is élnek, igaz a közép- és felsőszintű vezetés több átszervezésen esett át, mint hadseregparancsnokság, Szárazföldi Csapatok Parancsnoksága, 4. Gépesített Hadtest-parancsnokság, Szárazföldi Vezérkar, Összhaderőnemi Parancsnokság, Magyar Honvédség Parancsnoksága, de a dandárszint azóta is él. Az 1987-ben kialakított szervezetek az 1990-es évekig léteztek, majd megkezdődött a folyamatos létszámleépítés, 2004. 11. 04-ével a sorállományú katonai szolgálat felfüggesztése. E könyv szerzője arra vállalkozott, hogy a „Rubin” szervezési feladatot részletesen és precízen feldolgozza. Úgy gondolom, sikerült bemutatnia a meglévő szervezeteket összehasonlítva a létrejövőkkel, a nagyszámú technikai és anyagi átcsoportosításokat. Ugyancsak bemutatásra kerültek a rendszeresített eszközök legfontosabb harcászati-technikai adatai is. A könyv nyelvezete kissé száraz, katonás, de figyelmesen olvasva áttekintést kapunk a „Rubin” szervezési feladat történéseiről. Köszönet a szerzőnek az aprólékos és pontos munkáért! A könyv ajánlható oktatási anyagként, a téma iránt érdeklődőknek ismereteik megalapozására, az 1980-as évek közepének megismerésére.