A chilei tüntetések hátterében álló tényezők

Abstract

Az október 18-án kirobbant és hetek óta tartó santiagói tüntetéseket és zavargásokat a nemzetközi sajtó többsége nemes egyszerűséggel csak a neoliberális chilei modell szociális válságának nevezi. A megszólaló politikai elemzők a neoliberális kapitalizmus válságától a kubai–venezuelai felforgató beavatkozásig bezárólag sorolják a „nyilvánvaló okokat”, amitől Latin-Amerika legfejlettebb és legstabilabb gazdaságával rendelkező országa hirtelen, a szó szoros értelmében is lángra lobbant. Azoknak van-e igaza, akik Alberto Fernández megválasztott argentin elnökhöz hasonlóan újabb baloldali hullámról beszélnek, vagy Mario Vargas Llosa Nobel-díjas írónak, aki nem a többi latin-amerikai országban tapasztalható megmozdulásokkal, hanem inkább a francia sárgamellényesek mozgalmával azonosítja a történteket?1 (La Nación, 2019. 11. 04.) Mi is történt Chilében, kik a tüntetők, mit követelnek és milyen megoldás felé haladnak az események?

Broken out on October 18, protests and riots have been going on for weeks in Santiago de Chile. Most of the international press characterises these simply as the social crisis of the neoliberal Chilean model. Numerous political analysts speak about “obvious causes” ranging from the crisis of neoliberal capitalism to the subversive intervention of Cuba and Venezuela. Latin America’s most advanced and stable economy has literally burst into flames. Are those right who are talking about another wave of the Latin American political left, such as the elected president of Argentina, Alberto Fernández? Or will the view of Mario Vargas Llosa, a Nobel Prize-winning writer be correct, when he does not identify the above mentioned happenings with recent protests in other Latin American countries, but rather with the French yellow jacket movement? (La Nación, 2019. 11. 04.) What has been going on in Chile? Who are the protesters? What are they demanding? What kind of solution are the events moving towards?