Oktatáspolitika, oktatásirányítás

Abstract

Az oktatásirányítás hosszú történelmi múltra tekint vissza. Az oktatással kapcsolatos feladatokat eleinte az egyházi intézmények látták el, majd a fokozatos állami felügyelet alá vonása a 17. századtól indult meg a felvilágosult abszolutizmus törekvéseivel összhangban, végül a 18. század elejétől megjelent a tankötelezettség jogszabályokba foglalása is.1 Az állami szerepvállalás fokozatosan erősödött az eltelt időszakban: kezdetben az oktatási intézmények szabályozása jelent meg, később a felügyelet gyakorolása a szervezetek felett, majd az állam átvette az oktatási intézmények fenntartását is.2 Jelenleg az európai országokban az állam a legfontosabb intézményfenntartó főként a közoktatási intézmények tekintetében. Az oktatásban történő részvételt a tankötelezettség biztosítja, amelyet a nemzetközi egyezmények is garantálnak. Ennek alsó korhatára a nyugat-európai országokban 5 vagy 6 éves kor, míg a felső korlátot többnyire 16 éves korban határozzák meg.3 Az oktatással kapcsolatos feladatok ellátására az Európai Unióban a nemzeti össztermék (GDP) átlagosan 5,4 százalékát fordítják,4 továbbá az oktatási intézményekben való részvétel meghaladja a 90%-ot.5 Ennek ellenére a különbségek az egyes országok között jelentősek. Átlag feletti az oktatásra fordított kiadások aránya az olyan országokban, mint például Dánia, Ciprus, Svédország, Finnország vagy Belgium, de általánosságban érvényesül egy növekvő tendencia.