Büntetőpolitika, bűnmegelőzés

Abstract

Az ország első modern bűnmegelőzési koncepciója, a Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiája1 óta töretlen a hazai szakmapolitikai felfogás a tekintetben, hogy a bűnözés megelőzésében az állami szerveknek és társadalmi szervezeteknek, a civileknek és az egyes egyénnek, végső soron a társadalom egészének szerepe van. Mind az állam, a közigazgatási szervek működését meghatározó alapdokumentumok, mind a témakört érintő szakmai iránymutatások kihangsúlyozzák, hogy a közbiztonság kérdése, a társadalmi rend biztosítása olyan alapvető érdek, amelyben valamennyi állami szervnek feladatai vannak. Nem változott a szakmai álláspont azzal kapcsolatban sem, hogy e feladatok minél eredményesebb végrehajtása érdekében az érintett állami intézményekben, a közigazgatásban dolgozókat tájékoztatni kell a bűnmegelőzés fontosságának, társadalmi hasznosságának tényéről, a munkájuk során hasznosítható bűnmegelőzési technikákról. A cél nem csak az, hogy a szakemberek előtt ismertek legyenek a bűnmegelőzés kapcsán őket terhelő feladatok, hanem az is, hogy mindennapi kötelezettségeik teljesítésén túli munkájukat is hassa át a bűnmegelőzési szemlélet.