Európa Tanács és az emberi jogok

Abstract

Bár az ENSZ Alapokmánya általános célként jelölte meg az emberi jogok elismerését és védelmét, a hidegháború beköszöntének időszakában egy átfogó, univerzális emberi jogvédelmi rendszer kiépítése nem tűnt reális elképzelésnek. Jól mutatták ezt például a formálódó két nagy világpolitikai blokk közötti viták az ekkor elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával kapcsolatban. Így 1949. május 5-én tíz nyugat-európai állam a Londoni Egyezménnyel létrehozta az Európa Tanácsot (ET), amely az első nagy, ambiciózus európai integrációs szervezetnek tekinthető. Ennek legfontosabb megfogalmazott céljai között megjelent, hogy fokozottabb egységet mozdítson elő az európai államok között az azok közös örökségének részét képező elvek védelme és megvalósítása érdekében. Ezek között szerepel a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme. Az alapító államok tehát elsősorban azoknak az emberi jogi értékeknek a védelmére hozták létre e regionális szervezetet, amelyekkel kapcsolatban az univerzális rendszert ideológiai-politikai viták feszítették. Kifejezetten nem zárták ki abból az akkor formálódó szocialista blokk államait, ám azok nyilvánvaló okokból egészen a rendszerváltás időszakáig nem csatlakoztak. Annak ellenére, hogy a szervezet alapító okirata épp a politikamentes jelleg megóvása érdekében kifejezetten kizárta a célok közül a biztonságpolitikai, nemzetvédelmi célokat.