Önismeret és együttműködés a közszolgálatban

Abstract

Az önismeret legegyszerűbb megfogalmazásban nem jelent mást, mint önmagunkkal kapcsolatot teremteni, és azt szüntelenül ápolni, a folyamatos együttműködést fenntartva önmagunkkal. Akinek ez könnyen megy, valószínűleg rendszeresen monitorozza önmagát, figyeli környezetét, ahonnan szüntelen visszajelzéseket kap saját természetéről, mely külső és belső jegyekben nyilvánul meg mások, vagyis a külvilág számára. Akinek azonban gondjai támadnak ezzel, nehezebbé válik a kapcsolatfelvétel a külvilággal is, hiszen a belső figyelem zavara befolyásolja a külső figyelmet is. Hiánya torzulásokhoz vezet, a torz belső észlelés pedig eltorzítja a külső észlelést is, így nagyobb a valószínűsége annak is, hogy hibásan érzékeljük a külső visszajelzéseket. Félreértjük, vagy hibás belső észlelésünkhöz igazítjuk azokat, amelynek (jobb esetben) átmeneti, vagy (súlyosabb esetben) tartós következményei jelentősen átszínezik a másokhoz való viszonyunkat. Ha nem ismerjük fel önmagunk valós természetét, nem tudjuk a külvilág felé sem hitelesen képviselni önmagunkat, s ilyenkor általában valamely szerepünket jelöljük ki személyiségünk állandó hordozójává, ezt téve meg a külvilág számára is önmagunk képviselőjévé, tehát a szerep szűrőkörén keresztül nyilvánulunk meg mások felé. Átmenetileg ez természetes, ám ha túl gyakran bújunk szerepeink mögé, egyre távolodunk valódi önmagunktól, míg egy idő után már nehéz lesz visszatalálnunk. Így a kisgyermekkor és a kamaszkor jellemző kérdése, a „Ki is vagyok én?”, valójában megválaszolatlan marad, s csupán szerepeink mozaikképéből próbáljuk kirakni saját képmásunkat, amely szinte ismeretlenül kacsint vissza ránk. A közszolgálati munka a másokkal való együttműködésen alapul. Szinte bármely szegmensére tekintünk, mindenütt emberekkel, vagy embercsoportokkal kerül kapcsolatba a „köz” szolgája. Tevékenysége szolgálat, a másokért munkálkodás jegyében. A fentiek szellemében tehát a közszolgálati humán szervező mindennapi tevékenységének alapjai lesznek: az önismereten alapuló emberismeret, a partneri kommunikáción alapuló kapcsolattartás, a kooperatív viselkedés és az ennek nyomán létrejövő hatékony együttműködés.