A világ ezután nem ugyanaz, mint azelőtt volt – Korszakváltás a német külpolitikában?

Abstract

Oroszország ukrajnai háborúja korszakváltást idézett elő Európában, ami közvetlen következményekkel járt a német külpolitika számára. Olaf Scholz német szövetségi kancellár 2022. február 27-én a Bundestagban elmondott beszédében új külpolitikai irányvonalat jelentett be, olyan elveket kérdőjelezett meg, amelyekben Németországban az elmúlt harminc évben konszenzus volt. A beszéd egy új korszak kezdetét jelzi a német kül-, biztonság- és energiapolitikában. A külpolitikába beépítette a katonai elrettentés logikáját azáltal, hogy 100 milliárd eurós katonai beruházást ígért, és azt is, hogy a német védelmi kiadások el fogják érni a bruttó hazai termék 2%-át, eleget téve a NATO elvárásának. A háború rádöbbentette Németországot arra, hogy a sikeresnek bizonyult német külpolitika egyik pillére, az Oroszországhoz való közeledés kudarcot vallott, ráadásul Németország az energiafüggősége okán súlyosan kiszolgáltatott Oroszországnak. Az energiaátállási célokat nem lehet tartani, és fő kihívás lett a német gazdaság versenyképességének fenntartása. A német külkapcsolatokban a pragmatizmus helyett az értékalapú külpolitika, a biztonság- politikában az európai védelem erősítése került előtérbe. Németország akkor tud a súlyának megfelelő, vezető szerepet betölteni Európában, ha következetesen a változások élére áll. Németország sem lesz ugyanaz, mint volt, de a külpolitikában teljes fordulatról nincs szó: Németország továbbra is elveti a különutasságot, a multilateralizmus, az európai és a transzatlanti szolidaritás a német külpolitika sarokköve marad.

Russia’s war in Ukraine has triggered a change of era in Europe, with direct consequences for German foreign policy. In a speech in the Bundestag on 27 February 2022, German Chancellor Olaf Scholz announced a new foreign policy direction, challenging principles on which Germany had been in consensus for the past 30 years. The speech marks the beginning of a new era in German foreign, security and energy policy. In his speech he has incorporated the logic of military deterrence into foreign policy by promising 100 billion euros of military investment and that German defence spending will reach 2 per cent of gross domestic product, meeting NATO’s expectations. The war made Germany realize that one of the pillars of its successful foreign policy, rapprochement with Russia, had failed, moreover, Germany was severely vulnerable to Russia due to its energy dependence. Energy transition targets cannot be met and maintaining German economic competitiveness has become a major challenge. German foreign relations have shifted from pragmatism to a values-based foreign policy, and security policy has focused on strengthening European defence. Germany can only play a leading role in Europe that is commensurate with its weight if it is consistently at the forefront of change. Germany itself will not be the same as it was, but there will be no complete turnaround in foreign policy: Germany will continue to reject unilateralism, while multilateralism, European and transatlantic solidarity will remain the cornerstones of German foreign policy.