Hadügyi átalakulás a germán népeknél a római császárkor és a kora középkor időszakában

Abstract

A római császárkor és a kora középkor folyamán a germán népeknél egy hosszú átalakulás keretében megváltoztak, illetve jelentősen átalakultak a hadviselési szokások. A változást elsősorban az mozgatta, hogy a Nyugatrómai Birodalom bukásáig három nagy hadikultúra létezett egymás mellett: a germán, a római és sztyeppei, amelyek között időről időre háborúk, fegyveres konfliktusok robbantak ki, és amelyek egymás fejlődésére is hatottak. Dolgozatomban azt a folyamatot mutatom be, hogy a germánok milyen hadviselési elemeket vettek át a másik két hadikultúrától, és hogyan alkalmazták azokat. Az ezen elemek összességéből kialakult hadviselés alapjául szolgált a későbbi középkori hadművészetnek.

During the Roman imperial period and the early Middle Ages, the Germanic peoples underwent a long process of military transformation, in which their warfare habits changed or were significantly transformed. This change was primarily driven by the fact that until the fall of the Western Roman Empire, three great military cultures coexisted: the Germanic, the Roman and the Steppean, between which wars and armed conflicts broke out from time to time and which influenced each other’s development. In my thesis, I will describe the process by which the Germanic peoples adopted and applied the elements of warfare from the other two war cultures. The sum of these elements resulted in a form of warfare that formed the basis of medieval warfare.