Péter Gábor személyiségének változásai a visszaemlékezések tükrében1

Abstract

A cikk azt kívánja feltárni, hogy Péter Gábor, aki éveken át feltétel nélküli engedel­mességgel hajtotta végre Rákosi Mátyás utasításait, és aki az ÁVO, majd az ÁVH vezetőjeként a kommunista diktatúra megteremtésének és a kirakatperek előkészí­tésének egyik központi alakja volt, miért lett a cionista pernek, egy olyan tervezett, nagyszabású kirakatpernek az egyik legjelentősebb vádlottja, amelynek végzetes kimenetelét csak Sztálin halála miatt tudta elkerülni. A hozzáférhető források, köztük Péter Gábor vádlott-társainak és az általa kihallgatott vádlottaknak a visszaemlékezései, a per iratai, az ítélet elemzése, valamint a magyarországi, a szov­jet és a kelet-európai cionista perekkel foglalkozó szakirodalom segítségével azt kívántam kideríteni, hogy vajon Péter Gábort az államgépezetben betöltött pozí­ciója tette-e alkalmassá arra, hogy az Abakumov-per mintájára felépített cionista­ellenes perben a „zsidó származású államvédelmi vezető” szerepét betöltse, vagy pedig a koncepció kiagyalói azért választották őt, mert Péter Viktor Abakumov­nak, a szovjet állambiztonság vezetőjének küldött levelében tiltakozott a Rajk-per koncepciós jellege miatt, és parancsot adott Rajk László kínvallatásának leállítá­sára. Ennek kapcsán megkísérlem feltárni a Péter Gábor személyiségében kialakult torzulást, valamint az azt kiváltó okot, amely azt eredményezte, hogy a Rajk-ügy során tanúsított tiltakozása után is hajlandó volt a további kirakatperek előkészítése során az utasításokat és parancsokat követni.

This article aims to explore why Gábor Péter, who had been performing Mátyás Rákosi’s orders with unconditional obedience for years and had been one of the central figures of the creation of the communist dictatorship and the preparation of show trials as the head of the ÁVO and later ÁVH, became one of the most important defendants in the Zionist trial, a planned grand show trial, the fatal outcome of which he could only avoid because of Stalin’s death. Using the accessible sources including the memoirs of Gábor Péter’s co-defendants and those whom he had interrogated, the trial documents, the analysis of the verdict as well as the literature on the Zionist trials in Hungary, the Soviet Union and Eastern Europe, I wanted to find out whet­her it was Gábor Péter’s position in the state machinery that made him an eligible person for the role of “head of the State Protection Authority of Jewish origin” in an anti-Zionist trial, constructed on the model of the Abakumov trial, or the originators of the concept chose him because in a letter sent to Viktor Abakumov, the head of the Soviet state security, Péter protested because of the forged nature of the Rajk trial, and ordered to stop the torturous interrogation of László Rajk? In this context, I attempt to explore the deformity which developed in Gábor Péter’s personality and the reason that triggered it, which resulted that he was willing to continue to follow the instructions and orders during the preparation work for further show trials even after his opposition during the Rajk case.