Az országbíró bíráskodása a királyi udvarban1

Abstract

Kezdetben a király mint teljhatalmú úr ítélt az összes országlakó felett, de teen­dői sokasodásával a királyi jelenlét bíróságán helyettesre volt szüksége. Először az udvarispán, későbbi nevén a nádor látta el e feladatot, de amikor a nádor a királyi udvarból vidékre távozott, a királyi pecsétet nem vihette magával. A nádornak távolléte esetén helyettesre volt szüksége. E helyettesi tisztség pedig az udvarbíróra (comes curialis) szállt, akit a 12. századtól országbírónak (comes curiae regiae) neveztek. 1138-tólönálló nagybíróként folytatta ítélkező tevékenységét. A 12. szá­zadtól átvette a nádortól a királyi udvar irányítását, és ideiglenesen gazdasági teen­dőit is. Később, amikor a nádor már saját jogán vidéken bíráskodott, az országbíróra maradt a teljes királyi kúriai ítélkezés, vagyis már ő képviselte és helyettesítette a királyt ezen a fórumon, méghozzá állandó jelleggel. Az országbíró általános működése mellett a tanulmány kitér az alországbíró rövid megerősödésére is a 13. század második felében, valamint ismerteti a perek általános lefolytatásának menetét Nagymartoni Pál országbíró idejében, továbbá kitér Thurzó Elek országbírói és helytartói működésére. Végkövetkeztetésként a tanulmány megállapítja, hogy az országbíró sem kizárólago­san a bíráskodásban volt érintett, hanem államügyek változatos sora is a felelőssége alá tartozott.

Initially, the king of Hungary exercised the judicial power in his royal court, either personally or by appointed judges. The king’s first delegate was the Palatine (palatinus), who, as the bearer of the royal seal, adjudicated on behalf of the king. If the Palatine left the royal court, his empty office was fulfilled by the comes curialis, later called: Judge Royal (comes curiae regiae). Subsequently, when the Palatine was already adjudicating in the countryside, the Judge Royal took over the management of the royal court and temporarily the Palatine’s economic duties. With it, the Judge Royal became the representative and deputy of the king and was adjudicating on the king’s presence (praesentia regia). In addition to the general functioning of the Judge Royal, the study also discusses the brief strengthening of the Vice of the Judge Royal in the second half of the 13th century; the process of the general conduct of the trials in the time of Pál Nagymartoni, and the era of Elek Thurzó as Judge Royal and Locumtenens. In its summary the study concludes that the Judge Royal was not solely involved in the court, but was also responsible for a variety of state affairs.