A soknyelvű kódex. Néhány megjegyzés II. József 1787-benkiadott büntetőkódexének fordításaihoz

Abstract

II. József 1787-benkiadott büntetőkódexének vizsgálata a 18. századi (közép-) európai büntetőjog-történet szempontjából napjainkban is figyelemre méltó kutatási témának tekinthető. E megállapítás annak ellenére igaznak tűnhet, hogy a modern európai anyagi jogi büntető törvénykönyvek előfutáraként (is) felfogható kódexet már többen többféle megközelítésből vizsgálták. A kódexet röviddel a hatálybalép­tetése után számos európai nyelvre lefordították, de a fordítók személye, a fordítási munkálatok főbb mozzanatainak rekonstruálása, illetve a kódex különböző kiadá­sai eddig még nem igazán kerültek a jogtörténeti kutatások látóterébe. Az alábbi rövid tanulmány elsődleges célja, hogy egy átfogóbb kutatást megalapozva, néhány érdekesnek tűnő adatot közöljön a kódex kiadásairól és fordítóiról; továbbá fel­tárja a kódex azon latin nyelvű kiadásait, amelyeket 1787–1790 között a magyar és az erdélyi területeken a hazai bírói fórumok alkalmazhattak, valamint rávilá­gítson a törvénykönyv „soknyelvűségében” rejlő eddig talán még kiaknázatlan lehetőségekre.

Nowadays, the analysis of the Penal Code issued by Joseph II is still a remarkable research field for examinations concentrating on the history of (Central) European criminal law in the 18th century. The assertion above can hold water, even though several researchers have analysed the code deemed a precursor to the modern European criminal codes from various approaches. The new general criminal regulation entered into force in 1787, and soon, more translations were published. However, the legal historical scrutinies have not focused so intensely on the translators, reconstructing the different phases of their work, and even enumerating the several editions of the code. The main intention of writing the short paper below, establishing a more comprehensive examination of the topic in question, is to publish some pieces of information about the translators, the process of translating, and reveal the Latin editions of the code used by the domestic courts in the area of the Hungarian Kingdom and Transylvania between 1787 and 1790. In addition to these particular goals, this short preliminary writing endeavours to shed light on the still unexploited opportunities implied in the “polyglot feature” of the code.