A digitális átállás nyersanyagszükséglete, Európa digitális szuverenitásának stratégiai kérdései a Brüsszel- és a Peking-hatás erőviszonyaiban

Abstract

A tanulmány a 2024 második felében Magyarország mint az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét betöltő tagállam számára fontos digitális szakpolitikai területet elemzi, kiemelt figyelemmel a stratégiai szuverenitás szempontjából nagy kihívást jelentő, azonban a digitális fejlődéshez elengedhetetlenül fontos kritikus nyersanyagok globális értékláncának egyensúlytalanságára. Bemutatja a Peking–Brüsszel–Washingtontengely mentén kibontakozó nagypolitikai erőpróbákat, a nyersanyagkínálat kínai dominanciáját összeveti a nyersanyagszükséglet egyre növekvő európai tendenciáival. A Brüsszel-hatás és a Peking-hatás összevetésén túl az uniós jogi aktusok és a nagyhatalmak kritikus nyersanyagokra vonatkozó stratégiáját vizsgálja esettanulmány módszertanával, arra keresve a választ, hogy milyen fokú az Európai Unió Kínának való kitettsége a kritikus nyersanyagok beszerzése terén, illetve hogy mit tehet az unió a jövőben a stratégia szuverenitásának erősítése érdekében. A tanulmány megállapítja, hogy (1) a digitális technológiák fejlődése nagymértékben függ a kritikus nyersanyagoktól, (2) a zöld és a digitális átállás 2050-re európai szinten drasztikusan megnöveli a keresletet bizonyos nyersanyagok iránt. (3) Számos kritikus nyersanyag ellátása erősen koncentrált, Európa ritkaföldfém-elemek importjának 98 százaléka Kínából érkezik, így a kvázi monopolhelyzetben lévő országtól való túlzott függés sebezhetővé teszi Európát, amely egyensúlytalansági helyzet (4) a stratégiai partnerségek építése és alternatív nyersanyagok, illetve megoldások kidolgozását célzó kutatások ösztönzése útján feloldható.