Szankciós politikák: mikor működnek, és mikor nem? A Szovjetunió és Oroszország ellen bevezetett szankciók

Abstract

A gazdasági szankciók célja, hogy reagáljanak a nemzetközi jog megsértésére, vagy a nemzetközi rendszer által elfogadott valamilyen szabályoktól való eltérésre. A közösségi választás elméletei szerint az egyes országok érdekcsoportjai befolyásolják a politikai döntéshozatalt, hogy így a politikai folyamatokból maguk számára politikai vagy gazdasági hasznot húzzanak. Az elméletek szerint a politikai döntéshozókra összpontosító célzott szankciók (smart sanctions) növelnék a politikai döntéshozók költségeit, és csökkentenék az általános embargók által okozott károkat, amelyeket a lakosságnak kell elszenvednie. A célzott szankciók azonban nem mindig érik el a várt politikai eredményeket, ami felveti a célzott szankciók kialakításának és eredményességének kérdését. E tanulmány célja, hogy megvizsgálja azokat a tényezőket, amelyek eredményesebbé teszik a célzott szankciókat. A tanulmány a Globális Szankciós Adatbázis (GSDB) adatait elemzi, és különös figyelmet fordít azokra a szankciókra, amelyeket a nemzetközi közösség tagjai, így többek között az Európai Unió vetettek ki a Szovjetunió, illetve Oroszország ellen. A szakirodalomból és a történelmi példákból levonható következtetések arra utalnak, hogy az Oroszország ellen kivetett szankciók legjobb esetben is csak lassították annak cselekedeteit. Az ezt leginkább befolyásoló tényezők a kormányzatot átvenni kész ellenzék hiánya, a gazdasági veszteség viszonylagos értéke a vélt vagy valós politikai értékekkel szemben, valamint a harmadik felek gazdasági és politikai érdekei.