Az Egyesült Államok NATO-politikájára gyakorolt kongresszusi hatás: elmélet és gyakorlat

Abstract

Bár az amerikai külpolitika alakítása elsősorban az elnökhöz tartozik, az Egyesült Államok NATO-politikájában szerepet játszik a Kongresszus is. Az alkotmány ugyanis hozzá rendeli többek között a hadüzenet küldésének, valamint a haderő szervezésének és fenntartásának a jogát is. Az elemzésünk a Kongresszusnak az amerikai külpolitikában a NATO-hoz kapcsolódóan betöltött szerepét vizsgálja. Bemutatjuk, hogy a törvényhozó testület milyen módon van hatással az észak-atlanti szervezetre, valamint kísérletet teszünk napjaink kongresszusi külpolitikai gondolkodásának a főbb elméleti irányzatai beazonosítására. Elméleti keretben a kongresszusi képviselőket és szenátorokat négy fő táborra osztottuk (szoros realista, prudenciális realista, pragmatikus liberális, valamint liberális univerzalista), a kongresszusi aktivitást pedig a testület négy fő tevékenysége mentén vizsgáltuk (törvényhozás, szerződésratifikáció, határozathozatal és kongresszusi diplomácia). Az elemzésünkben egy jelenkori pillanatképet igyekszünk leírni, ezért a vizsgált időszak a 118. Kongresszus idejére (vagyis a 2023-as évre) terjed ki.

Although formulating U.S. foreign policy primarily falls under the president, Congress also plays a role in the United States’ NATO policy, as the Constitution gives the legislation, among other things, the power to declare war and to raise and support armies. The analysis examines the role of Congress in U.S. foreign policy related to NATO. The authors show how it can affect the North Atlantic organization and attempt to identify the main theoretical trends in American congressional foreign policy thinking today. In a theoretical framework, congressmen and senators are divided into four main camps (strict realist, prudential realist, pragmatic liberal, and liberal universalist), while congressional activity is examined along the four main actions (legislation, treaty ratification, resolution-making, and congressional diplomacy). In this analysis the authors try to take a snapshot of the present, therefore, the period covered is the 118th Congress (that is the year 2023).