Quo vadis Z generáció?

Abstract

Megfelelő embert a megfelelő helyre! – hangzik az ismerős mondás, ami a munkavállaló és munkáltató közötti kölcsönös érdekközösségre utal. Az egyénnek fontos, hogy megtalálja a számára kielégítő munkahelyet, a szervezetnek pedig, hogy megfelelő kompetenciákkal rendelkező személyekkel töltse be az álláshelyeket. A közigazgatásnak érdeke a minőségi munkaerő pályára vonzása, beillesztése és pályán tartása, azaz a pályaorientáció, a mentorálás és a tehetséggondozás, amelyek az integrált humánerőforrás menedzsment részét képezik. A tanulmány célja a Z generáció, mint munkavállaló és a közigazgatás, mint munkáltató igényeinek feltárása, illetve a közszolgálati humánerőforrás utánpótlási stratégiájának vizsgálata révén, az ebben rejlő potenciális lehetőségek feltárása. Először a változás indukcióját tekintjük át, azaz a digitális korszak által generált új munkavállalói és a munkáltatói igényeket. Ezután megvizsgáljuk, hogy a felvetett változtatási igényekre milyen válaszokat fogalmazott meg a magyar közigazgatás, azaz az utóbbi időszak fejlesztési programjait, illetve az ezek által ígért eredményeket