Íratlan törvény és természetjog a klasszikus kori görög gondolkodásban

Abstract

Manapság közhelyszerű megállapítás, hogy a természetes jogok vagy emberi jogok léte előfeltételezi egy olyan, mind ontológiai, mind episztemológiai értelemben véve, bármiféle emberi autoritásnál magasabb rendű, illetve előrébb való normarendszer létezését, amely képes kijelölni a mindent figyelembe véve helyes és a mindent figyelembe véve helytelen magatartásformákat. Rendszerint az így felfogott normák rendszerét nevezzük természetjognak. Azért szokás természetjognak nevezni, mivel normái érvényességüket a fizikai, vagy metafizikai értelemben vett emberi természetből származtatják, és e normák ismerete is megelőzi bármely pozitív norma ismeretét. E természetjogot a modern források gyakran az íratlan törvények szinonimájaként kezelik, mely annyiban helytálló, hogy a természetjog normái sem tételezettek, mégis e fogalmak összemosása tisztán eszmetörténeti szempontból anakronisztikus és helytelen. Mindezekre tekintettel, e tanulmány keretében arra teszek kísérletet, hogy rekonstruáljam a törvények hierarchiájáról alkotott antik görög vélekedéseket, valamint megvizsgáljam, az íratlan törvények jelentését az antik görög forrásokban és hogy mennyiben és milyen megszorításokkal értelmezhető a természetjogi gondolkodás a klasszikus korban.