A hazai rendészettudomány állapota

Abstract

Korábbi tanulmányomban áttekintettem a rendészeti terület utóbbi tizenöt évének lényegesebb változásait, most pedig arra teszek kísérletet, hogy bemutassam a rendészettudomány magyarországi helyzetét. E munka nem vállalkozik teljeskörűségre, de számos olyan szempontot rögzít, amely a rendészettudománnyal összefüggő viták, további tudományos nézőpontú elemzések fontos adaléka lehet. A magyar közigazgatás-tudományról írott monográfiámban rögzített szempontokat és érveket itt nem ismétlem meg, de jelzem, hogy az ott leírtak számos vonatkozásban a rendészettudománnyal összefüggésben is jól értelmezhetőek. Már elöljáróban kijelenthető, hogy a rendészettudomány tárgya és módszerei tekintetében viszonylagos elkülönülést mutató interdiszciplináris tudományterület, sőt, élő tudományterület, hiszen jól látható, hogy az önmagukat is a vizsgált körbe soroló tudományos munkák folyamatosan beépítik a közigazgatás-tudományokban, illetve a védelmi tudományokban megjelenő új szubdiszciplínák, illetve határterületek friss eredményeit, így például az önállósuló integritástudomány, a kormányzástan, az identitástudományok, az e-közigazgatás, a hálózatkutatás stb. legújabb eredményeit is. Az igazi kérdés tehát – szemben a meglepően gyakran megfogalmazódó gondolattal – nem az, hogy van-e önállósult rendészettudomány Magyarországon, hanem az, hogy a szerzők által rendészeti tárgyúként megjelölt tanulmányok révén szociológiailag feltétlenül létező rendészettudománynak milyen a minősége. Ennek eldöntéséhez szeretnék hozzájárulni az alábbi, általam legfontosabbnak tartott kérdésekkel.