Az iszlám radikalizálódás pszichológiai háttere

Abstract

A rendvédelmi hatóságok az utóbbi évtizedben viszonylag sajátos kihívással szembesülnek, az iszlamizmushoz kapcsolódó terrorcselekmények újszerű megjelenési módjaival. A tanulmányban pszichológiai megközelítésben tekintem át az iszlám radikalizálódás folyamatát, amelyben jelentős szerepet játszik az identifikáció és a szocializáció. Szaktanulmányok alapján felvázolom a pszichológiai jelenségvilágot és rendészeti beavatkozási pontjait, illetve kiemelem az elkövetők mentális zavarral való érintettségének szerepét. A rizikófaktorok jellegét esettanulmányokon keresztül mutatom be. Összességében a szélsőséges iszlám ideológiát képviselő és terrorcselekményt elkövető személyek gondolatait, motivációit, érzelmeit és viselkedését a tágabb társadalmi és kulturális hatások alakítják. Hangsúlyozom, hogy az elkövetők körében nem gyakoribbak a mentális zavarok az átlag populációhoz képest. A pszichológiai kontextust ajánlom a felderítés és a nyomozati tevékenység hatékonyságának növeléséhez.

Law enforcement agencies faced extreme challenges in the last decade, with the global spread of terrorist acts based on extremist islamic ideology. Terrorism is one of the main threats to the internal security of the EU. Psychology can help study the seemingly invisible elements of Islamic radicalisation. Understanding motivational factors are becoming increasingly important for effective prevention, detection and deradicalisation programmes. In this paper, I will take a psychological approach to radicalisation and highlight the role of identification and socialisation. Central to identification is the emotional attachment to the attachment figure and the primary socialisation group members. These flexibly shape an individual’s thinking, feelings, behaviour and motives. Extremism is a process whereby a vulnerable young person develops extreme thinking, even against the values of the primary socialisation group, which can lead to violence. Drawing on case studies, I outline the psychological and law enforcement intervention points for radicalisation and highlight the role of mental health problems of radical offenders. Psychological interventions can help not only the treatment of persons with mental disorders, but also significantly reduce the future incidence of violent acts. In this way, psychological intervention can also have a crime-prevention function, and cooperation between health services and law enforcement agencies can be a priority.