Az orosz büntetőpolitika és börtönügy főbb irányai és 1497–1960 között

Abstract

Historia est magistra vitae, a történelem az élet tanítómestere, szól a régi római szállóige. Ha alaposabban megvizsgáljuk, hogy e szavak mögött milyen társadalmi törvényszerűségek húzódnak meg, óhatatlanul szembesülünk azzal, hogy azok az elvek, megoldások, amelyek a történelem folyamán felbukkantak, karakterükben nem változtak. Éppen ezért hiba, ha ezt figyelmen kívül hagyva bármely hatalom ezeket előveszi, leporolja, és az aktuálpolitikának megfelelően értelmezve pozitív tartalommal próbálja interpretálni. Az orosz büntetőpolitika alakulása bőséggel szolgáltat erre példát, amelyek közül néhány jellemző időszak kodifikációs eseményeinek tükrében mutatjuk be a nem megfelelő dogmatikai alapokra épülő jogrendszerek deformálódását.

Historia est magistra vitae, history is the teacher of life, says the old Roman saying. If we take a closer look at the social laws behind these words, we will inevitably be faced with the fact that the principles and solutions that emerged throughout history have not changed in character. That is why it is a mistake if, ignoring this, any power takes them out, dusts them off and interprets them in accordance with the current policy and tries to interpret them with positive content. The evolution of the Russian penal policy provides plenty of examples of this, some of which we present in the light of the codification events of a typical period, the deformation of legal systems based on inadequate dogmatic foundations.