Internetrendőrség? Kísérlet az online gyűlöletbeszéd visszaszorítására a németországi Hálózati Végrehajtási Törvény (NetzDG) által

Abstract

Németország 2017-ben elfogadta az úgynevezett Hálózati Végrehajtási Törvényt (Netzwerkdurchsetzungsgesetz, NetzDG), amelynek célja az online platformokon megjelenő gyűlöletbeszéd visszaszorítása. A törvény kötelezte az országban legalább 2 millió felhasználóval rendelkező közösségimédia-platformokat, hogy 24 órán belül távolítsák el a gyűlöletbeszédnek minősülő online tartalmakat, ellenkező esetben akár 5 millió eurós bírságot is kockáztatnak. A törvényt már a kezdet kezdetén számos kritika érte mind a tudományos diskurzusban, mind pedig a közbeszédben, amelyek leginkább a szabályozás szólásszabadságot korlátozó voltát emelték ki, és azt, hogy a közösségimédia-platformokat a felhasználók által posztolt tartalmak előzetes cenzúrájára kényszeríti. A német parlament által a későbbiekben a NetzDG-hez kapcsolódóan elfogadott módosítások – például a platformok kötelezése arra, hogy az illegális tartalmakat posztoló felhasználók bizonyos adatait továbbítsák a német Szövetségi Bűnügyi Hivatal (Bundeskriminalamt, BKA) számára – még élesebb vitákat indítottak el, és különösen adatvédelmi szempontból bírálták a német rendőri hatóságok online megfigyelési jogkörét kiterjesztő új jogszabályokat, vagy például azt, hogy a BKA 2016 óta összehangolt akciónapot, több német szövetsági államban egyszerre zajló házkutatásokat tart olyan felhasználók otthonában, akik gyűlöletbeszédnek minősülő tartalmakat posztolhattak online platformokon. Mivel az internetes platformok mára már a digitális nyilvánosság szerepét töltik be, a diskurzusok vagy tartalmak korlátozása csak meghatározott esetekben indokolható, hiszen a demokratikus nyilvánosság kialakulásához a nyílt, szabad és korlátozásoktól mentes párbeszéd elengedhetetlen az online térben is. Ezért jelen tanulmány célja az, hogy bemutassa a NetzDG elvi kiindulópontjait és tartalmiszabályozási kereteit, valamint azt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából milyen aggályokat vet fel a törvény, visszaszorítja-e az online gyűlöletbeszédet, ebben milyen szerepe lehet a törvény által lehetővé váló hatósági fellépésnek, és hogy a BKA valóban egyfajta internetrendőrségként kezdett el működni a NetzDG által adott felhatalmazás okán.

In 2017, Germany adopted the so- called Network Enforcement Act (Netzwerkdurchsetzungs- gesetz, NetzDG), which aims to curb hate speech on online platforms. The law obliges social media platforms used by at least 2 million users in the country to remove online content that constitutes hate speech within 24 hours, or risk fines of up to €5 million. From the very beginning, the law was met with numerous criticisms both in the scientific and public discourse, which mostly highlighted the fact that the regulation restricts freedom of speech and that it forces social media platforms to pre- censor the content posted by users. The amendments later adopted by the German Parliament in relation to the NetzDG – such as the obligation for platforms to forward certain data of users who post illegal content to the German Federal Criminal Office (Bundeskriminalamt, BKA) – sparked even more heated debates. Especially the new legislation expanding the online surveillance powers of the German police authorities was criticized from a data protection point of view, or, for example, that since 2016 the BKA has been conducting coordinated action days and simultaneous house searches in several German federal states at the homes of users who may have posted content deemed hate speech on online platforms. As online platforms have become a digital public sphere, restrictions on discourse or content can only be justified in specific cases, as open, free and unrestricted dialogue is essential for the development of a democratic public sphere – also in the online space. Therefore, the aim of this paper is to present the theoretical starting points and the content-regulatory framework of the NetzDG, to discuss the concerns that it raises for freedom of expression, whether it really curbs online hate speech and what role the public authorities’ action, made possible by law, can play in this, and whether the BKA has indeed started to act as a kind of internet police by virtue of the mandate given by the NetzDG.