Vákuum és bizonytalanság: a Közel-Kelet biztonsági struktúráinak átalakulása

Abstract

Az elmúlt időszak eseményei és folyamatai a Közel-Kelet biztonsági struktúráit alapjaiban változtatták meg. A hatalmi egyensúlyok átalakulása és a megnövekedett regionális instabilitás átformálták a térség biztonsági rendszereit. Az egykori hegemón (a biztonság minden kétségen felül álló garantálója) visszavonulása az egész térséget érintő hatalmi vákuumot hagyott maga mögött. Az összeomlott államiságok és a meggyengült hatalmi központok következtében az államon belül létrejött hatalmi űrök megerősítették a nem állami és a szubállami szereplőket. A rezsimváltástól való félelem, a biztonsági dilemma, a regionális ellenfelekkel kapcsolatos (misz)percepciók fegyverkezési versenyhez, újabb és újabb szövetségesek keresésének szükségességéhez és a regionális fölény csapdájának kialakulásához vezettek. Az erőkivetítés és a befolyásszerzés a túlélésért folytatott küzdelem részévé vált, így korábban elképzelhetetlen együttműködések jöttek létre. Ezek a koalíciók ez idáig azonban képlékenynek, változónak, esetinek és érdekalapúnak tűnnek, állandó vagy koherens szövetségek még nem alakultak ki. Úgy tűnik, nem egy szilárd biztonsági architektúra van kialakulóban, hanem egy új biztonsági szubkomplexum, amelynek legfontosabb szervező dinamikája a Szaúd-Arábia és Irán közötti szembenállás (háttérben az Öböl menti arab államok Izraellel való kapcsolatainak elmélyülésével).

The recent events have changed the security structures of the Middle East dramatically. The shifts in the balances of power and the increased instability have started to restructure the security systems of the region. The retreat of the former hegemon (the beyond doubt security guarantor) have left behind a power vacuum at regional level. The intra-state power voids, emerged from the collapsed statehoods and weakened centres of power, reinforced the non-state and sub-state actors. The fear of a regime change, the security dilemma and the uncertainty about the adversaries created an arms race, a regional supremacy trap and the need to obtain new and more allies. Power projection has become part of the competition for survival, thus previously unimaginable cooperations started to develop. Nevertheless, these coalitions seem to be volatile, changing and interest-based, permanent or consistent alliances have not taken shape yet. What seems to be in making is not a solid security architecture, but rather a new security subcomplex, dominated by a Saudi Arabia – Iran competition for influence (with deepening Gulf Arab – Israeli relationships).