A légierő alkalmazásának főbb doktrinális kérdései a korai szovjet elméletekben és alkalmazásának egyes aspektusai a második világháború során
Absztrakt :
A tanulmány bemutatja az 1930-as évek szovjet légierő-elméleteit, amelyek jellemzően a támadó hadműveletekhez kapcsolódnak. A technológia gyors fejlődése hozzájárult ahhoz, hogy az 1930-a sévek óta a repülés az egyik vezető helyet foglalja el a fegyveres erők struktúrájában, beleértve a Szovjetuniót is. A légierőt gyorsasága, hatótávolsága, gyors ütőképessége és az ellenség elleni meglepetésszerű támadási lehetősége tette a legmozgékonyabb katonai erőfajtává, amely képes harcászati, hadműveleti és stratégiai (hadászati) fontosságú feladatok megoldására egyaránt.
The study presents the theories of the Soviet Air Forces in the 1930’s which are all linked to offensive operations. Technology’s rapid progress contributed to the fact that air force is one of the most important within the structure of armed forces since the 1930’s, including the Soviet Union. The air force’s speed, acting range, rapid striking capability and surprise attack capability made it the most flexible military force, which has the capability of solving tactical, operational and strategic tasks.
