Az iráni nagyhatalmi politika és hírszerzés: Teherán térnyerése Irakban 2003

Abstract

Az 1979-es iráni forradalom és az 1980-as évek iraki–iráni háborúja óta Irán igyekezett saját érdekei szerint alakítani Irak politikáját. 2003 óta Irán befolyása Irakban a síita milíciák támogatásán keresztül tovább erősödött, az Iszlám Állam felemelkedésével és az iraki kormányerők területvesztésével pedig az Iránhoz hű síita milíciák tovább terjeszkedtek. Az iráni Iszlám Forradalmi Gárdahadtest kulcsszerepet játszik a befo -lyási övezetek kialakításában. Az Iszlám Köztársaság regionális hatalmi törekvése civilizációs, illetve síita ideológiai alapon nyugszik a velájat-e faqíh modellen keresztül, célja az iszlám forradalom exportja. Irán eszközei befolyásának kiterjesztésére tehát színesek: széles körű soft power, kulturális diplomácia, katonai erő. Mégis, a köztük lévő összetartó erő leginkább ideológián alapszik.

Since the Iranian revolution and the Iran-Iraq war, Iran has tried to shape the politics of Iraq according to its own interests. Since the American intervention in 2003, Iran’s influence in Iraq has continued to strengthen through the support of the Shia militias, and with the rise of the Islamic State and the loss of territory by Iraqi government forces, the Shia militias loyal to Iran have continued to expand. Iran’s Islamic Revolutionary Guard Corps plays a key role in establishing spheres of influence. The Islamic Republic’s regional power aspiration rests on a civilizational and Shiite ideological basis through the velayat-e faqih (to export the Islamic revolution). Iran’s tools for expanding its influence are therefore diverse – extensive soft power, cultural diplomacy, military force. Yet, the cohesive force between them is mostly based on ideology.