Atlanti sasok: Albánia a NATO-ban (2009–2022)

Abstract

A tanulmány célja, hogy az intézményi-jogi, valamint politikai környezet, a védelmi kiadások és az eszköz- és képességfejlesztés, valamint az Albán Fegyveres Erők (Forcat e Armatosura të Republikes se Shqiperise, FARSH) külföldi missziós részvétele szempontjából értékelje Albánia az Atlanti Szövetség tagjaként eltöltött első 12 évét. Noha az ország jelentős előrehaladást ért el haderő modernizációja, a védelmi szektorral kapcsolatos intézményépítés, valamint az albán haderő missziós szerepvállalása terén, mindhárom vizsgált területen továbbra is lényeges kihívásokkal szembesül.Az Oroszország Ukrajna elleni agressziója következtében átalakuló európai biztonsági helyzetben Albánia felértékelődésére lehet számítani a NATO nyugat-balkáni tagállamai között annak ellenére, hogy az ország korlátozott gazdasági erőforrásokkal, illetőleg korlátozott katonai képességekkel rendelkezik. Ennek oka földrajzi fekvése mellett az ország kormányokon átívelő határozott és következetes NATO-barát politikájában is keresendő. Az említett korlátozott gazdasági és katonai erőforrások azonban akadályozhatják a NATO-n belüli aktívabb albán részvételt.

The aim of the study is to provide an overview and assessment of the first 12 years of Albanian NATO membership, based on three selected aspects: evolution of the legal-institutional framework regarding the defence sector, the trends of defence spending and equipment and capabilities development, and the participation in international missions of the Armed Forces of the Republic of Albania (Forcat e Armatosura të Republikës së Shqipërisë, FARSH). In the changing European security environment in the wake of the Russian aggression against Ukraine, we expect Albania to become more important among Western Balkan NATO allies, despite the limited economic resources of the country and limited capabilities of the Albanian Armed Forces. Such „appreciation” can be explained, among others, by the geographic location of the country, and the consistent pro-NATO policies of successive Albanian governments, irrespective of political party. The above mentioned limited economic and military capabilities nevertheless might be a barrier to more active Albanian involvement in NATO.