Egyetemi demokrácia – a szenátusi testületek választási rendszerének fényében
Absztrakt :
Az egyetemek és a demokrácia kapcsolata több dimenzióban vizsgálható kérdés. A társadalmi rendszer demokratikus felépítésén túl az egyetemek belső demokráciája további különleges feltételek mentén alakulhat ki. A belső demokrácia letéteményesei azok a testületek lehetnek, amelyek az egyetemen a közösségi döntésekben közreműködnek, így azok tagságának összeállításánál a közösség méltán tart igényt megfelelő részvételi jogokra. Jelen dolgozat a belső demokrácia kérdése körül vizsgálódik, különös tekintettel a szenátus tagságára és annak választási szabályaira. A szervezetalakítási autonómia fontos kérdése, hogy miként viszonyul hozzá az állam – milyen teret enged az egyetem saját szabályzatainak a szervezeti és választási rend meghatározásában. Az általunk vizsgált tucatnyi egyetem belső intézményi dokumentuma többé-kevésbé részletesen szabályozza a szenátus összetételét, valamint a választott tagság keletkezésének anyagi és eljárási szabályait. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy e választási szabályok mennyiben felelnek meg a demokratikus választójog elveinek és a politikai rendszerben megszokott választási intézményeknek. Aktualitását adja vizsgálatunknak a magyarországi egyetemi modellváltás, amely szervezeti autonómia terén (is) nagyobb mozgásteret kínál a magánegyetemeknek, mint az államiaknak.
The relationship between universities and democracy is a multidimensional issue. In addition to the democratic structure of the social system, the internal democracy of universities can develop under specific conditions. The bodies that participate in community decision-making at the university can be the custodians of internal democracy, and so the community rightly claims appropriate participation rights in the composition of their membership. This paper explores the issue of internal democracy, with particular reference to the membership of the Senate and its electoral rules. An important question of organisational autonomy is how the state approaches this, how much discretion it gives to the university’s own regulations in determining its organisational and electoral arrangements. The internal institutional documents of the dozen universities we studied regulate the composition of the senate and the material and procedural rules for the creation of elected membership in more or less detail. It is therefore worth examining the extent to which these electoral rules comply with the principles of democratic suffrage and the electoral institutions that are customary in the political system. The change in the university model in Hungary, which (also) offers private universities greater scope for organisational autonomy than public universities, makes our analysis highly relevant.
