Alapjog-korlátozás a helyi képviseleti szerv által?! : Avagy az önkormányzat részére történő lejegyzés alkotmányjogi problémafelvetése

Abstract

A magyar alkotmányos gyakorlatban és a szakirodalomban meglehetősen jól kikristályosodott fogalma és definíciója van a tulajdon alkotmányos védelmének. Amikor a tulajdonhoz való jog korlátozását vizsgáljuk, az első fogalom, amellyel találkozunk, a kisajátítás, illetve ezzel kapcsolatban az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdése, esetenként a Grundgesetz Artikel 14, vagy talán az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának 17. cikkelye juthat eszünkbe. Eme fogalmi keretek összefüggenek, mivel végső soron a hatályos jogrendszerben is a kisajátításra modellezve alkalmazzuk a tulajdonkorlátozó intézkedéseket. Jelen írás fő célja, hogy problémafelvető jelleggel megjelöljön egy kevésbé ismert és talán kevésbé alkalmazott jogintézményt, amely nagyon sok hasonlóságot mutat a kisajátítással, azonban a helyi képviseleti szerv (a helyi önkormányzat képviselő-testületének) alkotmányos beágyazottságának vizsgálatához is elvezethet.

In Hungarian constitutional practice and literature, there is a fairly well established concept and definition of the constitutional protection of property. When we consider the restriction of the right to property, the first concept that comes to mind is expropriation, and in this context the Article XIII (2) of the Fundamental Law of Hungary, sometimes Article 14 of the Grundgesetz, or perhaps Article 17 of the Declaration of the Rights of Man and of the Citizen. These conceptual frameworks are interlinked, since ultimately we apply property- restrictive measures in the existing legal system, modelled on expropriation. The main purpose of this paper is to identify, in a problematic way, a less known and perhaps less used legal instrument, which has many similarities with expropriation, but which may also lead to an examination of the constitutional embeddedness of the local representative body (the representative body of the local government).