Kibervédelem a NATO-ban és az EU-ban

Abstract

Az elmúlt több mint két évtizedben a növekvő hibrid és jelentős kiberbiztonsági fenyegetettség egyaránt kihatott az Európai Unió (EU) és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) tagállamaira és saját rendszereire is. Az európai kormányoknak lépéseket kellett tenniük a nemzeti szintű kiberbiztonsági politikák kidolgozására, miközben egyidejűleg egyesítették szuverenitásukat az Észak-atlanti Szerződés Szervezetén és az Európai Unión keresztül védelmük megerősítése érdekében. Gyakran felmerül a kérdés, hogy mi a különbség és mi a hasonlóság a két szervezet között, illetve szükséges-e mindkét szervezet, ha vannak átfedések? Jelen publikáció célja bemutatni, hogyan hatnak a kiberbiztonsági fenyegetések az EU és a NATO szervezeti struktúrájára és stratégiai környezetére.

Over the past two decades, the growing hybrid and significant cyber security threat has affected both the Member States of the European Union (EU), the North Atlantic Treaty Organization (NATO) and their own systems. European governments had to take steps to develop cyber security policies at national level, while simultaneously pooling their sovereignty through the North Atlantic Treaty Organization and the European Union to strengthen their protection. The question often arises as to what is the difference and the similarity between the two organizations, and is it necessary for both if there are overlaps? The purpose of this publication is to show how cyber security threats affect the organizational structure and strategic environment of the EU and NATO.