Magyar szerepvállalás a gorlicei áttörésben

Abstract

Gorlice a magyar hadtörténelemben különleges helyet foglal el. A nagy háború kitörésének pillanatában mindenki gyors háborút várt. Ám ahogy az idő telt, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a gyors győzelem elmarad, sőt a háború is elhúzódik. Az Osztrák–Magyar Monarchia először Szerbia ellen vívott kiábrándító harcokat, majd a keleti fronton, Oroszország ellen kényszerült meghátrálásra, s csapatainak a Kárpátokban kellett védekezniük. A gorlicei áttörés azonban mindezen változtatott és új reményt adott a birodalom elcsüggedt tisztjeinek és katonáinak, valamint a hátországban élőknek. Az offenzíva sikere jelentős mértékben a magyar csapatok és katonák kitartásának, helytállásának volt köszönhető.

In the Hungarian military history, Gorlice has a special place. At the moment of the outbreak of the Great War, everybody waited a quick war. However, as the time went on, it became increasingly clear, that a quick victory would be delayed, and even the war drag on. The Austro–Hungarian Monarchy first fought disappointing struggle against Serbia, then retreated against the Russian troops on the Eastern Front, and its troops had to defend themselves in the Carpathians. However, the Gorlice break-through changed all this and gave new hope to the discouraged officers, soldiers and for those who lived in the hinterlands. The success of the offensive was largely due to the perseverance and the position of the Hungarian troops and soldiers.