Szociális gondoskodás a rendvédelmi életpályán

Abstract

A közszolgálati jogviszonyok, azon belül is a speciális, hivatásos szolgálati jogviszonyok mindig is külön részegységét képezték a tágan vett munka-és szociális jogtudománynak. E zárt, kötött szabályok mentén felépülő szervezetrendszeren belül azonban olyan, a gazdasági munkajogviszonyokat egyáltalán nem, vagy csak kevésbé jellemző egyedi, szociális ellátások, támogatások vannak jelen, amelyek egy különös, szociálisan gondoskodó foglalkoztató képét sugallják az ezen életpályát választók számára. A jelen tanulmányom során a rendészeti szerveknél szolgálati jogviszonyban és egyéb foglalkoztatási jogviszonyban állóknak a jogtudomány szintjén kevéssé feldolgozott szociális jogosultságainak munkajogi, foglalkoztatáspolitikai szempontú elemzését végzem el abból a célból, hogy új perspektívából megvilágítva tegyem vonzóbbá a hivatásos szolgálati jogviszonyt a munkaerőpiaci szereplők számára. Munkám során különös figyelmet fordítok a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) és a kapcsolódó belügyminiszteri és kormányrendeletek által felsorakoztatott szociális támogatásokra. Ezen belül kiemelt jelentőséget tulajdonítok az ítélkezési gyakorlat szempontjából egyes egyedi, bírósági döntésekben megjelenő jelentősebb kérdésköröknek, különös tekintettel ezen ellátások bíróság előtti igényérvényesítésének egyes lehetőségeire. Az így szerzett tapasztalatokból leszűrve saját, de lege ferenda javaslataimat, észrevételeimet is bemutatom annak érdekében, hogy minél hatékonyabb és vonzóbb munkaerőpiaci tükörképként lehessen feltüntetni a rendvédelmi szervek szolgálati jogviszonyát. Tanulmányomba összehasonlító módszerrel bevonom a foglalkoztatást elősegítő jog 2021. évi paradigmaváltását is, annak érdekében, hogy az általam tett megállapítások minél produktívabb, a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatottak egyéni élethelyzeteihez minél rugalmasabban és könnyebben alkalmazkodó szemléletképet vetítsenek a jövőbeni, lehetséges hivatásos szolgálati jogviszonyt célzó modernizációs törekvések palettáján.

Public service relationships, especially special professional service relationships, have always been a separate component of broad labour and social jurisprudence. Within this closed, bound system of organisations, there are individual social benefits and subsidies, which are not at all, or only less typical of economic labour law, that suggest a particular, socially caring employer’s image for those who choose this career path. In the course of my current study, I carry out an analysis of the social entitlements of those in service and other civil servants in law enforcement, which are poorly processed at the level of jurisprudence, from the point of view of labour law and employment policy, with a view to making professional service more attractive to labour market actors from a new perspective. In the course of my work, I pay particular attention to the social assistance presented by the Act XLII of 2015 on the service of professional staff of law enforcement agencies and the related decrees of the Minister of the Interior and government, the most important issues appearing in certain individual court decisions from the point of view of case law. I will also present my own de lege ferenda proposals and observations, drawn from the experience gained in this way, in order to the service of law enforcement agencies presented as a more efficient and desirable labour market reflection. In my study, I also use a comparative method to include the paradigm shift in employment law in 2021, in order to make my findings as productive as possible, to project a more flexible and easily adaptable approach to the individual life situations of law enforcement employees in the range of modernization efforts aimed at a possible professional service in the future.