Tájékoztatni jog vagy kötelesség? Egy ötrendbeli emberölés nyomai a magyar sajtóban

Abstract

A kommunikáció minősége meghatározza a rendőrség és az állampolgárok viszonyát. Ez a megállapítás múltra-jelenre egyaránt érvényes és semmi nem utal arra, hogy ne legyen az a jövőre nézve is. Mint minden sajtóterméknek, a rendőrségi lapoknak is legfontosabb feladata a hiteles tájékoztatás. Megkerülhetetlen cél és feladat emellett a bűnmegelőzés és a bűnüldözés, ami a nyilvánosság bevonásával történik. Vagy kellene történnie, ugyanis ez még ma sem mindig valósul meg. Mi volt a helyzet a közvetlen pártirányítás alatt átpolitizált rendészeti témákkal a Kádár-korszakban? Ezt vizsgálom meg egy kiemelt, 1961-ben Szegeden történt élet elleni bűncselekmény kapcsán. A korszakban „szocialista szeméremből” nem szívesen közölték azokat a bűntetteket, amelyek az ideológia szerint távol álltak a rendszertől. A Paprika utcai családirtásról még a helyi lapban sem jelenhettek meg információk. Az ötrendbeli emberöléssel kapcsolatban hetekig annak ellenére nem volt hajlandó adatokat megosztani a rendőrség, hogy az elkövető ismeretlen volt, és a tájékoztatás a nyomozást is előbbre vihette volna. Befolyásolt, tájékoztatott vagy használta a nyilvánosságot a rendőrség? Miért és hogyan tette ezt? A 21. században, mintegy hatvan évvel az események után különösen érdekes és tanulságos megvizsgálni, hogy egy ilyen súlyos bűncselekmény kapcsán milyen szempontok alapján szorult háttérbe az állampolgárok védelme a rendőrség részéről.

The quality of communication determines the relationship between police and citizens. This ascertainment applies both of past and present and it will be certainly true in the future. The most important task of the press, including the law enforcement press, is to provide accurate information. In addition, crime prevention and criminal prosecution, which is done with the involvement of the public, is an unavoidable goal and task. However, this is not always the case of present. What was the situation with law enforcement issues re-politicized under direct party control in the Kádár regime? I am examining this in connection with a violent crime in Szeged in 1961. In the era, “socialist shame” reluctantly reported crimes that were ideologically distant from the system. Information about the Paprika utca murder could not even be published in the local newspaper. Police refused to share information about the five-way homicide for weeks, despite the fact that the perpetrator was unknown and the information could have helped the investigation. Has the public been influenced, informed or used by the police? Why and how did they do this? In the 21st century, sixty years after the events, it is particularly interesting and edifying to look at the aspects of the protection of citizens by the police in the context of such a serious crime.