Mire tanít bennünket (leginkább) Németh Zsolt etikája kábítószer-területen – avagy továbbra sem engedünk a 77-ből!

Abstract

Ha a Rendőrtiszti Főiskolán az elmúlt évtizedekben hallgató vagy oktató drog- kérdéssel kívánt foglalkozni, megkerülhetetlen volt Németh Zsolt felkeresése, illetve publikációinak elmélyült tanulmányozása. Így voltam ezzel én is kezdő oktatóként, és vagyok a mai napig is. Alapvető motivációm a kérdés tanulmányozására rendőri pályafutásomból eredt, de látván Zsolt kiterjedt szakmai munkásságát e tárgyban, illetve széles körű elismertségét a drogszakmában, még nagyobb lendületet kapott érdeklődésem. Véleményeinek karakteres, kritikus volta talán csak Finszter Gézánál vagy Szikinger Istvánnál érhetők tetten hasonlóképpen. Pláne a rendőrség vonatkozásában. Ez a rendíthetetlen álláspont mindig a társadalom, annak tagja, a drogfogyasztó, az utcai rendőr pártját fogja. A hibák számbavétele mellett sok esetben megértőnek is bizonyul a hiba elkövetőjéhez, bízván egyben a probléma kijavításában. Felismerte a bűnügyi statisztikai eredmények értelmetlen kergetésének kontraproduktív voltát, megtermékenyítve ezzel sok, ezt a kérdést boncolgató fiatal kutató munkásságát is.