Az egységes Európai Forenzikus Tudományos Térség (EFSA–2020) megvalósítása – illúzió vagy realitás?

Abstract

A határon átnyúló bűncselekmények számának jelentős emelkedésével,2 a növekvő terrorveszély árnyékában egyre nagyobb az uniós intézmények igénye a másik tagországban beszerzett bizonyítási eszközök, adatok cseréje, illetve azok kölcsönös felhasználhatósága iránt. A szervezett bűnözés kontinenseken is átnyúló kiterjedése a nemzetállamokat új együttműködési formák bevezetésére és elmélyítésére készteti. Ez a felismerés egyáltalán nem új keletű, hiszen a hazai kriminalisztika kiváló művelője, Kertész Imre közel 20 évvel ezelőtt írt soraiban vázolta ezt a jövőképet: „Az Európai Unióban egyre gyakrabban fognak előfordulni olyan büntető- és polgári eljárások, amelyek több országra kiterjedő ügyekben folynak, az érdekeltek között különböző állampolgárságú személyek is találhatók – ez egyre inkább szükségessé teszi a szakértői vizsgálatok szabványosítását. A véleményeknek »csereszabatosaknak« kell lenniük, elsősorban az alkalmazott vizsgálati és ellenőrzési módszerek megbízhatósága alapján.” Kertész Imre már ekkor rögzítette, hogy a büntető eljárásjogi bizonyítás uniós harmonizációja először a szakértői bizonyítás területén jelent majd kihívást, illetve ezen a területen válik egyre sürgetőbbé az egységes módszertan kimunkálása és a közös garanciális szabályok megalkotása, holott még az Európai Unió sem szembesült a jelenlegi problémákkal, és hazánk is messze állt a csatlakozástól. Tehát, amennyiben megoldást keresünk a problémára, azt az eljárásjogon belül elsősorban szakértői bizonyítás körében találhatjuk meg. A fenti alapvetés szerint alkotta meg az Európai Unió Tanácsa (Tanács) 2011-ben az „Európai Forenzikus Tudomány 2020” elképzelést (European Forensic Science Area – EFSA–2020), amellyel egy speciális és egységes európai forenzikus tudományos térséget kíván létrehozni. A koncepció szerint 2020-ig el kellett volna érni, hogy az EU tagállamaiban a forenzikus adatok gyűjtésével, feldolgozásával, felhasználásával kapcsolatos eljárások egyenértékű minimumszabványok alapján történjenek. Jelen írás azt vizsgálja, hogy mindebből mi valósult meg, és mi valósítható meg a jövőben.