FOCUS-ban a rendőrség drogprevenciós tevékenysége

Abstract

Hazánkban – a legutóbbi országos reprezentatív felmérések szerint – a felnőtt népesség (18–64 éves) tagjai közül nagyjából minden tizedik fogyasztott már valamilyen tiltott drogot élete során. A valaha kipróbálók közel negyede a fel- mérést megelőző évben is fogyasztott kábítószert, s többségük (körülbelül három- negyedük) folyamatos használónak tekinthető. Az éves prevalencia értéke ebben a populációban 2,3%. A magyar fiataloknak (≥ 16 éves) pedig a 18,7%-a próbált már valamilyen tiltott szert. Jelentős többségük (65,2%) tekinthető többszöri fogyasztónak (3 vagy több alkalom), és mindössze 34,8%-uk úgynevezett kísérletező, aki egy, legfeljebb két alkalommal fogyasztott kábítószert. Ezek a számok a kábítószerekkel összefüggő egészségkárosító magatartások kezelésével foglalkozó szakemberek olvasatában két körülményre mutatnak rá: – a tiltott pszichoaktív szerek fogyasztása – belátható időn belül (de leg- inkább soha) – nem szüntethető meg a tudomány bármely területe által jelenleg ismert eszközökkel; – a kipróbálás előfordulásának csökkentése mellett, a fogyasztás tényének elfogadásával a kockázatos szerhasználati mintázatok kialakulásának, valamint az állapotromlás, az elkerülhető egészségügyi, társadalmi és egyéb természetű károk megelőzésére is figyelemmel szükséges lenni. A droghasználattal kapcsolatos társadalmi jelenségek kezelése tehát klasszikusan három formában történhet: keresletcsökkentéssel, kínálatcsökkentéssel, valamint ártalomcsökkentéssel. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendészetnek, mint a közigazgatás különleges megnyilvánulásának, tulajdonképpen a prevenció mindhárom említett területén meglehet a feladata; mindazonáltal egyik esetben sem várható el tőle (a rendészet sem várhatja magától), hogy egyedül és kizárólagosan kezelje az adott területen keletkező feladatokat.