Új szabálysértési törvény – változó szemlélet

Abstract

Több mint egy évtized elteltével jelentős változás következett be a szabálysértési joganyagban, mert ez év április 15-én hatályba lépett a már címében és a szabályozás szellemiségében is új szabálysértésekről és a szabálysértési nyilvántartásról szóló 2012. évi II. törvény . Nem ismeretlenek számunkra azok a hosszú időre visszanyúló szakmai viták, amelyek azt célozták, hogy a szabálysértés mint a közigazgatási büntetőjog részeként értelmezhető sajátos jogterület jellegét pontosan meghatározzák. Az alapvető probléma abban rejlik, hogy a szabálysértési normák egy része, illetve a hozzájuk kapcsolódó jogkövetkezmények egyértelműen a közigazgatási jog és a büntetőjog határán, sokszor szinte egybeolvadva helyezkednek el, és ezzel egy sajátos kettősség jelenik meg. Ugyanakkor a nemzetközi (európai) törekvéseket megismerve szembetűnő az is, hogy a két jogterület határai kezdenek át - tetszőbbé válni, és ezzel a büntetőjog hagyományosnak mondható hegemóniája fellazulóban van. 1 Ebből adódóan az igazságügyi büntetőjog fogalma differenciálódik, mert megjelenik (megjelent) és helyet követel mellette a közigazgatási büntetőjog is. A két terület elhatárolása igen nehéz, de talán helyénvalónak tűnik az a gondolat, hogy erre csak a hatáskörök pontos megállapításával mutatkozik reális esély, hiszen az igazságügyi büntetőjogban a bírói, míg a közigazgatási büntetőjogban az igazgatási szervek feladatköre a rendező elv. Mindkét esetben közös a tilalmazott magatartásokban a társadalomra (jogrendre) való veszélyesség jelenléte, azonban ez a szabálysértések tekintetében kisebb mértékű, amely csupán a közigazgatás-ellenességet alapozza meg. A téma további elemzése igen érdekes következtetésekre vezethetne, azonban tanulmányom nem ezt célozza, sokkal inkább a fentebb kifejtett dogmatikai történések által is befolyásolt és kialakult jogi környezetet kívánom bemutatni.