Karakteres elvek és értékek napjaink büntetés-végrehajtási jogában

Abstract

Elöljáróban szeretném leszögezni , hogy álláspontom szerint a címben szereplő két kategória egymással szorosan összefügg, azaz elvek nélkül nincsenek értékek, miközben az értéke k mindig az elvek vonzásában jelennek meg. Nincs ez másképp a büntetés-végrehajtási jogban sem. Úgy gondolom, hogy a biztos viszonyítási pont, amelyből ki kell indulnunk, az nem más, mint az a tény, hogy az elítélt az állammal közjogi viszonyban áll. Ennek nyilvánvaló következménye pedig az, hogy a szabályozást e körben a törvényhozónak kell a maga teljességében kibontania, külön figyelemmel arra, hogy semmiképpen nem szabad csupán az igazgatási szférának átengedni a végrehajtás kialakítását. Mindez azt szolgálja, hogy az önkényes jogkorlátozások és visszaélések teljes mértékben kiküszöbölhetőkké váljanak. A másik fontos bevezető gondolat a címben is hivatkozott, fom1álódó büntetés-végrehajtási jog terminológia. Azt hiszem, hogy ez nem igényel különösebb magyarázatot, hiszen a bv.-törvény több mint egyéves múltra tekint vissza. Szellemiségében felfrissült és pragmatikus a lapokon nyugvó jogszabályt tudhatunk a magunkénak, amely valóban alakította a hazai szabályozást, és fomálja napjainkban is. Elegendő a kompenzáció s mechanizmusra utalni, amely 2017. január 1. óta gazdagítja a hon i büntetés-végrehajtási jog normarendszerét. Mondom ezt még akkor is, ha tudom, hogy sokan sokfélét gondolnak a bv. -törvényről. Ha tárgyilagosak akarunk maradni, akkor azért e l kell ismerni, hogy a hatálybalépése óta azért sokkal több jó fűződik hozzá, mint negatív megállapítás. (Egyébként a fanyalgó vélemények egy szokványos pesszimista emberi reflexnek is tulajdoníthatók: egy új dologról előbb mondunk tíz rosszat, mint egy Jót!)