Az orosz nagyhatalmi szerep támogatása hard és soft power eszközökkel 2008 és 2022 között

Abstract

A Szovjetunió megszűnésével Oroszország geopolitikai befolyása beszűkült. Az orosz vezetés azonban nagyhatalmi ambícióit nem adta fel, érdekérvényesítési képességeit folyamatosan fejlesztve törekedett visszatérni a nemzetközi politikát meghatározó hatalmak közé. Az érdekérvényesítés egyik hatékony eszközrendszereként alakította ki és használta fel a soft power elméletét. A soft power, azaz a puha hatalom a „ színes forradalmak” kapcsán került az orosz vezetés érdeklődési körébe, de 2012-ig csak a posztszovjet országokban élő egykori honfitársak szimpátiájának elnyerésére tartották alkalmasnak. Eszközrendszere még szűkös volt, és az orosz nyelv, a kultúra és az oktatási rendszer külföldi népszerűsítését foglalta magában. Az elmélet orosz sajátosságokhoz való igazítása után 2013-tól került az orosz nagyhatalmi politika eszköztárába, miután az új külpolitikai koncepció elismerte a soft power képességek fejlesztésének és alkalmazásának szükségességét. Időközben az eszközök sokszínűvé váltak, és feladataik is módosultak, mert a hard power kiegészítését és az orosz külpolitika támogatását várták el tőlük. A posztszovjet időszak Oroszországa mára a politika szerves részeként tekint a soft power eszközre, amely számos alrendszert foglal magában.

With the dissolution of the Soviet Union, Russia’s geopolitical influence diminished. However, the Russian leadership did not give up its ambitions as a great power, and it sought to return to the power of international politics by constantly developing its enforcement skills. He developed and used the theory of soft power as one of the effective tools of enforcement of interests. Soft power came to the attention of the Russian leadership in connection with the “colour revolutions”, but until 2012, it was considered only suitable for winning the sympathy of former compatriots living in post-Soviet countries. Its system of tools was still scarce and included the promotion of the Russian language, culture, and education system abroad. After adapting the theory to Russian specificities, it entered the toolbox of Russian superpower policy in 2013, after the new foreign policy concept recognised the need to develop and apply soft power capabilities. In the meantime, the tools have become more diverse and their tasks have changed, as they have been expected to complement hard power and support Russian foreign policy. Russia in the post-Soviet period now sees the soft power instrument as an integral part of its policy, encompassing a number of subsystems.