A Katolikus Karitász együttműködése az állami szervekkel a katasztrófák elleni védekezésben

Abstract

A II. Vatikáni Zsinat jelentős újdonságot hozott az állam és az egyház kapcsolatának teoretikus megalapozásában. Bár a zsinat előtti szociális enciklikák is eminens helyen tárgyalták a közjót, mint amely az állam és az egyház célkitűzéseinek fő fókuszát jelenti, azonban arról, hogy ennek a közjónak a megvalósításában a két entitás hogyan működjön együtt, kevés szó esett. A II. Vatikáni Zsinat és az azt követő szociális enciklikák már nem hagytak kétséget afelől, hogy a katolikus egyház és annak szervezetei nyitottak az együttműködésre az állammal és az állami szervezetekkel minden emberi ínség csillapításában, legyenek azok akár regionálisak vagy globálisak, emberi tevékenység vagy természeti katasztrófák eredményei, nemzeti vagy éppen nemzetközi együttműködést igénylők. A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója az Egyházról a mai világban már számos helyen (26.; 30.; 42.; 43.; 59. pont) értekezik a közjó szempontjáról. Ami az állam és az egyház közös fellépését illeti, azt jól foglalja össze a konstitúció 26. pontja: „zsinat nagy tisztelettel tekint mindarra, ami igaz, jó és igazságos abban az oly sokféle intézményben, melyet az emberi nem a maga javára alapított és alapít.” Ezen felül kijelenti, hogy „az Egyház – amennyiben rajta múlik és küldetésével összefér – segíteni és támogatni akarja az összes ilyen intézményt. Semmit sem kíván jobban, mint mindenki javára szolgálván szabadon fejlődhessen bármilyen kormányzati forma alatt.” (26. pont) Ebben a tanulmányban az együttműködés sajátos aspektusára, konkrétan a katasztrófák elleni védekezésben való közös tevékenységre mutatunk rá.

The Second Vatican Council brought significant new features in the theoretical foundation of the relationship between the state and the Church. Although pre-council social encyclicals also discussed the common good, which was the main focus of the goals of the state and the Church, there was little discussion on how the two entities would work together to achieve the common good. The Second Vatican Council and subsequent social encyclicals have left no doubt that the Catholic Church and its organisations are open to working with the state and state organisations to alleviate all human famine, whether regional or global, the results of human activity or natural disasters, or require national or even international cooperation. The Pastoral Constitution on the Church of the Second Vatican Council, Gaudium et Spes discusses the aspects of the common good (Article 26, 30, 42, 43, 59). Regarding the joint action of the state and the Church, Article 26 of the Constitution summarises it well: “With great respect, therefore, this council regards all the true, good and just elements inherent in the immense variety of institutions which the human race has established for itself and constantly continues to establish.” It also states that “the Church is willing to assist and promote all these institutions to the extent that such a service depends on her and can be associated with her mission”. In this study, we highlight a specific aspect of cooperation, namely the joint action on disasters prevention.