Az oxigéndeficit repülésbiztonsági jelentősége és lehetséges magyarázata agyi pulzoximetria NIRS eredményei alapján, szimulált repülési stresszhelyzetben

Abstract

A repülésélettani kockázatok közül a hypobarikus (magasságfüggő) hypoxia mind gyors ütemű, mind fokozatos kialakulásakor komoly fenyegetést jelent: a pilóta mint operátor pillanatnyi fizikai-szellemi teljesítménye elégtelenné válhat. Ez részben az agyi keringésben és az agysejtek anyagcseréjében bekövetkező, egymásnak is ellentmondó kompenzációs mechanizmusok, részben az ezt kísérő vegetatív idegrendszeri egyensúlyvesztés, a szív-agy tengely stresszreakciójának kiszámíthatatlan eredőjeként jelentkezik. Az elhúzódó magassági hypoxia nemcsak a tényleges oxihemoglobin-szint regulációja, hanem az agyi vérátáramlás magasságfüggő, szén-dioxid-kimosással együtt járó pH-eltolódás (alkalózis) miatt kialakuló csökkenése révén is veszélyezteti az agysejtek aerob, teljes kognitív funkciót fenntartó működését. Néhány perces időtartam után pedig a szervezetszintű, a metabolikus aktivitás fékezésével tovább romló, alacsony szén-dioxid-szint mellett stabilizálódó alkalózis, csökkent agyi keringés és sejtaktivitás mellett elhúzódó kognitív funkcióvesztés fenyeget. A repülés hőskorától előforduló és a napjaink katonai vadászgépein szintén több alkalommal bekövetkező hypoxiás halálesetek mint UPE (unexplained physiological events – megmagyarázatlan élettani események) retrospektív elemzése és a magasságélettani kutatások legfrissebb eredményei a hypoxia megelőzésének és kezelésének revízióját indokolja a repülésbiztonság elveit szem előtt tartva.