Energiapolitikai versengés új felállásban Délkelet-Európában. Az Európai Unió az Egyesült Államokkal és Oroszországgal szemben?

Abstract

A délkelet-európai országok hagyományosan a fennálló energetikai status quo megőrzésére törekednek. Ezt egyaránt indokolják az energia megfizethetőségét illető félelmeik, az alacsony fogyasztói árak fenntartásának vágya, a beruházások évtizedes elmaradása és a szén magas aránya energiamérlegükben. Mindamellett fejlődési pályájukat meghatározzák a külső tényezők, így napjainkban a dekarbonizációs törekvések is. Ez a cikk azt vizsgálja, hogy az Európai Unió kivonulása a fosszilis fűtőanyagok, legújabban a földgáz támogatásából milyen tudatos módon befolyásolja a régiós országok energiapolitikáját, illetve miként teszi az Uniót is akaratlanul geopolitikai szereplővé. Az Európai Unió új keletű gázellenessége szembe megy az orosz és amerikai érdekekkel, az utóbbiak továbbra is támogatják a földgáz elterjedését a térségben. Ezért kétpólusú (EU/Egyesült Államok – Oroszország) és egydimenziós (geopolitikai) elrendezés helyett háromszereplős (EU – Egyesült Államok – Orosz-ország) és kétdimenziós (geo- és klímapolitikai) helyzet van kialakulóban. A cikkben három eltérő esettanulmányt mutatunk be. Görögország sikeresen vezeti ki a szenet a földgázra és a megújuló energiákra alapozva. Ezzel szemben Bulgária fejlődési pályája bizonytalan, vitatottak nukleáris és gázipari tervei. Észak-Macedónia nem EU-tagként mérsékelt kényszerekkel szembesül, amelyek főleg a helyi szénvagyon kimerüléséből és a földgázfejlesztések lehetőségéből adódnak.

Southeastern European (SEE) countries are typically keen to maintain the status quo in their energy systems. These are generally characterised by underinvestment, a high share of coal in the energy mix, and ambitions to maintain low utility prices. Their energy mixes have historically been heavily shaped by external factors, which currently are mainly pressures to decarbonise energy consumption. This article assesses how the EU’s decarbonisation-driven withdrawal from supporting fossil fuels and, in particular, natural gas projects deliberately shaped local fuel choices and how the EU has unintentionally become a geopolitical actor. We find that the EU’s goals go against Russian and U.S. interests, the latter two of which promote natural gas penetration and their own exports of the fuel to SEE. Instead of a dual-poled (EU/U.S.–Russia) one-dimensional (geopolitical) setup, the new pattern of the SEE natural gas scene includes three poles (EU–U.S.–Russia) and two dimensions (geopolitics and climate policy). Our three case studies present a successful coal exit towards natural gas and renewables (Greece), a country with an unclear energy transition pathway due to questionable nuclear and natural gas plans (Bulgaria), as well as a non-EU country under limited policy pressure with shrinking lignite reserves and an ability to launch its shift to natural gas (North Macedonia).